Dühös vagy…
Feszít belülről, s mint egy kitörni készülő vulkán fortyogsz egyfolytában.
Nem
tetszik semmi.
Nem sikerül semmi.
Nincs kedved semmihez.
Nincs erőd semmihez.
Esz a méreg, napról-napra egyre rosszabbnak érzed a helyzeted…
Bosszút állsz
bármin, és bárkin, aki az utadba kerül…
Csapkodod az ajtókat, felpörgött
gépként teszed a dolgod, kötözködsz olyasmi miatt is, ami szót sem érdemelne…
Mond!
Mire jó mindez?
Mire jó, ha érleled magadban a dühöt, ha dédelgeted a
létező- vagy sokkal inkább beképzelt sérelmeidet, ahelyett, hogy…
Ahelyett,
hogy lehiggadnál, és megfogadva mások építő kritikáit – tennél azért, hogy jobb
legyen!
Nem lehetsz egyfolytában mérges…
Nem lehetsz egyfolytában feszült…
Ártalmas, felőröl, megbetegít!
Tanulj meg túlnőni önmagadon!
Értékeld át az
életed – és értékeld azt, hogy élhetsz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése