HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK

2020/008
TÚL AZ AGGODALMAKON


Folyamatosan aggódsz valami miatt? 
Nincs egy önfeledt perced sem, mert úgy érzed, hogy belefulladsz a gondokba, amiket a sors rótt rád? 
Se éjjeled, se nappalod – csak zakatolnak a gondolataid körbe-körbe, anélkül, hogy rátalálnál a megoldásra? 
Akkor MOST állj meg! 
Mikor ültél bele egy kád illatos fürdővízbe úgy, hogy tudtad: tied az egész délután? 
Mikor voltál utoljára sétálni? 
Mikor beszélgettél egy jót, anélkül, hogy az órádat lested volna? 
Mikor ültél be a barátaiddal egy kávézóba? 
Ja? Kik azok a barátok? 
Nincs már egy sem belőlük, mert a gondjaid közepette elfelejtkeztél róluk... Nem. 
Nem becsülöm alá a terheidet! 
Neked kell cipelned őket, Te érzed a súlyukat... 
DE. 
Szánd végre rá magad, hogy szelektálj közöttük: mik azok, amelyek VALÓBAN megoldásra váró problémák, és melyek azok, amelyek bagatell számba mennek, és a Te saját szorongásod duzzasztotta őket óriásivá? 
Mert sokszor, addig aggodalmaskodunk valamin, hogy a félelmeink eluralkodnak fölöttünk, megbénítva a józan ítélőképességünket.  
Mert attól, hogy aggódsz – nem lesz a holnap egyszerűbb...
Csak egyetlen dolgot érsz el vele: megfosztod magad a ma pillanatainak élvezetétől... 
Lépj túl az aggodalmakon – és éld meg a MOST szépségét!
2020/007
KORLÁTOK NINCSENEK


Nem fog menni. 
Nem vagyok rá képes. 
Ennyi idősen nem vághatok bele. 
Nem tudok, nem akarok, nem , nem, nem... 
Nem?!? 
Valóban nem??? 
Persze: egyszerűbb, és kényelmesebb a pálya mellől figyelni mások küzdelmeit – álmodozni egy életen át, tervezgetni, majd halogatni. Egyszerűbb, de fájdalmasabb... 
Mert hiába tagadod: igenis fáj, hogy más ha vért izzadva is, de előbbre jut. Igenis fáj a mások sikere...
Fáj a boldogsága, elégedettsége, mosolya... 
Fájjon csak! 
Hátha egyszer végre fáj eléggé ahhoz, hogy végre tégy is ellene! 
Mert tenned kell ellene! 
Menni fog. 
Képes vagy rá. 
Soha nem késő elkezdeni... 
Tudod, akarod, igen, igen,igen... 
Igen? 
Miért? 
Mert a korlátaid csak a fejedben léteznek – Te építetted,és TE – igen TE vagy az egyetlen, aki át is lépheted őket!
2020/006
FONTOSSÁGI SORREND


Neked mi az, ami igazán fontos? 
Mi az, amit minden elé helyezel – ami miatt képes vagy feladni bármit? Karrier? 
Egészség? 
Szeretet? 
Pénz? 
Hírnév? 
Család? 
Gazdagság? 
Kapcsolati tőke? 
Nem mindegy a sorrend, hiszen e mozaikok sorrendje alkotja meg az életed, és az utat, amit bejársz... 
Mi a fontos, és mi a legfontosabb? 
Mi az, amit elhanyagolsz – és emiatt szenvedned és bánkódnod kell egy életen át? 
Közhely talán, de annál igazabb: a szeretetnél nincs fontosabb... 
Mert nincs annyi pénz, annyi hatalom, annyi hírnév, amivel kárpótolhatnád magad, ha ebből nem kapsz eleget – magányos, boldogtalan és megkeseredett leszel. 
Igazi – szívből fakadó, érdek nélküli szeretetet nem lehet vásárolni – nem lehet, mert nincs mértékegysége, nem megfogható, és pénzben nem kifejezhető. 
Lehet, hogy most birtokolsz minden földi jót: hírnevet, sikert, karriert, pénzt – de nézz körül: hány olyan ember van körülötted, aki ellenszolgáltatás nélkül azonnal a tűzbe menne érted? 
Na és hol vannak azok, akiket a nagy hajtásban elhanyagoltál, elfelejtettél – akik akkor is melletted álltak, amikor még Te magad sem hittél abban, hogy minden jóra fordulhat? 
Neked mi az igazán fontos? 
Állítsd fel Te is a saját fontossági sorrendedet – és ha a szeretettel kezded soha nem maradsz egyedül... 
2020/005
PRÓBÁLJ MEG ÍTÉLKEZÉS NÉLKÜL ÉLNI




Vannak emberek, azt hiszik magukról, hogy a legfontosabb dolguk az, hogy ítélkezzenek mások fölött...  
Teszik ezt úgy, hogy nem is ismerik ítélkezésük tárgyát – nem ismerik a körülményeit, a gondolatait, a problémáit, az életét. 
Véleményt alkotnak – és hangoztatnak ész nélkül – akaratlanul – vagy talán akarva - megbántva ezzel azokat, akikhez egyébként semmi közük nincs. 
Te ne állj be a sorba! 
Ítélkezni nem nehéz – hiszen senki sem tökéletes, ezer és egy oka lehet annak, hogy másokat leszólj. 
Próbálj meg ítélkezés nélkül élni – mert azzal, hogy mások felett pálcát törsz, csak egyet bizonyítasz: azt, hogy képtelen vagy elfogadni önmagad. 
Minél több a kételyed önmagaddal szemben, annál durvábban ég benned a vágy, hogy másokat kritizálj! 
Tedd rendbe az életed – tedd szerethetővé önmagad számára azt, aki vagy – és mások is szeretni fognak. 
2020/003
TERVEZD ÚJRA!





Mi szeretnél lenni? – kérdezték régen, és Te szabadjára engedted a képzelőerődet. 
Nem volt akadály, nem volt kételkedés, nem volt bizonytalanság. 
Kimondtad, és hittél benne.
Aztán felnőttél – és ma már csak a humorérzéked az, ami visszatart attól, hogy elkeseredj, azért ami lettél. 
Ne szomorkodj emiatt, hisz sokakkal előfordul, hogy más utakon jár, más mérföldköveket hagy maga mögött, és más célokat valósít meg, mint amiről álmodott.  
Jobb esetben a saját elhatározásból, rosszabb esetben a szükség kényszere által. 
A gyermekkori álmok pedig elvesztek a múlt ködében... 
De valóban teljesen el kell veszniük? 
Tényleg nem lehet feltámasztani őket? 
Bele kell nyugodni: ennyi volt, ez van, ezt kell szeretni? 
Sajnos vannak esetek, amikor igen – el kell fogadni, hogy van, ami megvalósíthatatlan. 
Hogy sem az idő, sem a hely, sem az életkor, sem a körülmények nem alkalmasak arra, hogy felrúgva mindent újra a gyermekkori álmok nyomába eredjünk.
DE! 
De ez a belenyugvás nem jelenti azt, hogy ne változtathatnánk az életünkön. Mert soha sem késő új álmokkal, új célokat kitűzve, és ez által erőre kapva haladni előre egy elégedettebb és kiegyensúlyozottabb élet felé. 

2020/002
FÁJNI FOG!





Fájni fog. 
Igen. 
Fájni. 
Mert az élet ilyen: a fájdalom elkerülhetetlen, előbb vagy utóbb, de utolér. Megpróbálhatsz kitérni előle, megpróbálhatod más utakon járva elkerülni, vagy elhalasztani az időpontot, amikor rád veti magát. 
De ne félj tőle, mert a fájdalom hasznos - jó tanítómesterként bánik veled, mert megengedi, hogy magad dönts arról, hogy miért is érzed a lelkedet sajogni. 
Arról, hogy az elmulasztott lehetőségek miatt keseregsz nap, mint nap, vagy a változtatáshoz szükséges erőfeszítések fájnak ennyire?! 
Ne félj! 
Hozz áldozatot, légy fegyelmezett – hagyd, hogy fájjon! Változtass!
Mert ha nem érzed jól magad a bőrödben – akkor ez az egyetlen járható út!


2020/001
NYISD KI A SZEMED!






Van erőd. 
Ott él benned, és arra vár, hogy használd. 
Hogy végre kiaknázd, és a segítségével elérd, amire vágysz! 
Nem hiszel benne? 
Nem hiszel benne… 
Inkább üldögélsz a partvonal mellett, és figyeled, hogy mások hogy húznak el melletted. 
Vársz a lehetőségre, hogy rád találjon… 
Megnyugtatlak: nem fog! 
Nem fog, mert a lehetőségnek eszébe sem jut könyörögni azért, hogy élj vele. Neked kell tenni érte! 
Fel kell állnod, és menni előre, addig, amíg utol nem éred. 
Lehet élni úgy is, ahogy eddig tetted – de miért zárod ki a lehetőségét egy jobb életnek? 
Miért csapod be saját magad? Nyisd ki végre a szemed, és találj rá a benned rejtőző őserőre, ami részesévétesz annak a körforgásnak, amit tartalmas életnek hívnak...    

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


 KARÁCSONY





Ülök a monitor előtt, ujjaim bizseregnek a klaviatúra fölött, fejemben ezer gondolat cikázik – hogyan lehetne megfogalmazni azt, ami az elkövetkező egy hetet jellemzi. Előkeresem egy 3 évvel ezelőtti egypercesemet – és megdöbbenek: most is igaz minden szava…

Ünnepvárás egy percben

Hömpölygő kocsi-áradat.  
Percekig tartó körözés a parkolóban – szabad helyet keresve, cifra káromkodással díjazva, ha valaki beelőz. Percekig tartó sorban állás bevásárlókocsira várva. Kiderül, hogy nem100 Ft-ossal, hanem 20 Ft-ossal működik. Lázas keresgélés a család minden tagjának minden zsebében. Odabenn tömeg, idegesítő zene, és izzasztó forróság. Mozdulni is alig lehet, nemhogy nézelődni. Centiről centire küzdöd tovább magad a sorok közt. Unaloműzőként a veled szemben tolongókat vizslatod: a feldúltságtól eltorzult arcú emberek viaskodnak azért, hogy teletömjék a behemót bevásárlókocsijaikat minden földi jóval. Jut most mindenre, amire eddig nem: magyar virtus, adjuk meg a módját, ahogy kell – hisz évente egyszer van Karácsony. Ránézel az összeválogatott földi javakra, és már tudod is, ki mivel, kivel, és hogyan ünnepel. Zsong a fejed, mire a pénztárhoz érsz – hisztérikusan zokogó kislány tart műsort az egybegyűlteknek arról, milyen szomorú sors is jutott neki: a félméteres baba mellé nem kaphatta meg a babaházat is. Előtted idősebb pár fortyog – elfojtott hangon veszekednek – arról, melyik gyerekük milyen ajándékot érdemel. A mögötted álló félpercenként a sarkadra tolja a kocsiját, s mire Te kerülnél sorra - a pénztáros a pihenőidejét kivéve átadja a helyét egy munkatársának, a számítógép lefagy, nincs váltópénz, a mák csomagolása kiszakad, a liszt finom fehér por-réteggel teríti be a szalagot...
És Te csak állsz a káosz közepén, és nevethetnéked támad az egésztől. 
A Karácsony a nyugalom, a béke, és a szeretet ünnepe… 
Kár, hogy mindez elhomályosul a nagy készülődés közepette… 
Már ha hagyod, hogy így legyen…

Igen: ha hagyod… Mert végső soron egyedül csak rajtad – rajtatok áll, hogy Nektek mit jelent ez az ünnep. Szerintem akkor jár jól mindenki, ha csak egyet: méghozzá a SZERETETET. Mert ennél semmi sem fontosabb…
Szeretetteljes Karácsonyi Ünnepeket Mindenkinek!
---------------------------------------------------------------------------------------------
A CSEND HATALMA



Egyensúly. Harmónia. Összhang. Kiegyensúlyozottság. 
Ismered ezeket a szavakat? 
Igen. 
A szavak jelentését biztosan ismered – de magát az érzést tapasztaltad már? Ritka vendég manapság – hiszen az a zűrzavar, amit magunk körül teremtünk nem sok esélyt ad rá. 
A zaj uralja életünk minden területét: reggel – este a Tv, a telefonok, napközben az utca, a munkahely, a beszédkényszeres emberek – mindenhol csak a zsibongás, a morajlás… 
A káosz nevel bennünket…. 
És nem jó tanítómesterünk… 
Idegessé és feszültté tesz – húrként feszülünk, megpattanásra várva… 
Jó lenne, ha lenne rajtunk egy gomb, - mint a távirányítókon az elnémítás – amit benyomva a káoszt a harmónia váltaná fel. 
Csend lenne a zaj helyett. 
Nyugalom a zaklatottság után. 
Béke a kényszeres hadakozás helyett. 
Mert a csendnek hatalma van…  
Lehetőséget ad arra, hogy végre megtaláld a válaszokat a kérdéseidre és egyensúlyba kerüljön az életed. 

MI A FONTOSABB: AZ ÚT VAGY A CÉL?



Megálmodtad. Megtervezted. Hozzáfogtál. 
Buktatók során verekeded át magad. 
Már csaknem feladod… 
Aztán újra erőre kapsz, mert szereted azt, amit csinálsz. 
Akkor is, ha kényelmetlen, akkor is, ha fárasztó, akkor is, ha mások a vereségedre várnak.  
Minden reggel izgatottan ébredsz, mert tudod: minden új nap egy új lehetőség arra, hogy előre juss. 
Mert hiszel abban, hogy az örömmel végzett munka – örömöt generál. 
Örök kérdés: mi a fontosabb – az út, ami a célig vezet, vagy maga a cél? Annak, aki a helyén van – mindkettő… 
A cél azért, mert fix irányt ad – olyan irányt, amiről nem szabad levenni a tekintetedet akkor sem, ha ezer és ezer zavaró tényező akar elterelni. 
Az út pedig azért, mert minden az „itt és most” megélt pillanat gazdagabbá tesz lelkileg. 
Keress egy célt, és találd meg a hozzá vezető utat: újra meg újra…

ÉPÍTS FELLEGVÁRAKAT!



Fellegvárakat építesz! – hallod unos-untalan, amikor az álmaidról beszélsz. Ábrándozol, reménykedsz – miközben a környezeted a folyamatosan azon dolgozik, hogy végre leszállj a földre – és a realitások talaján állj meg a lábaidon. 
Eleinte nem hagyod magad: görcsösen kapaszkodsz abba az egyetlen szalmaszálba, ami hited szerint a céljaidhoz mutatja az utat. 
Aztán – ahogy telik az idő, és a nagy áttörés várat magára – kezded elhinni, amit a füledbe, duruzsolnak. 
Elhiszed, hogy nem kaphatod meg azt, amit szeretnél, elhiszed, hogy bele kell törődnöd a sorsodba, hogy kár időt és energiát fektetned olyasmibe, aminek nem garantált a jövője. 
Tényleg elhiszed? 
Valóban feladod?
Ne tedd! 
Építs csak fellegvárakat – majd told alá gyorsan az alapokat, és mutasd meg azoknak, akik visszarántottak: az önmagadba vetett hited sokkal erősebb volt, mint az ő kétkedésük.

PRÓBÁLD MEG!




Ott áll előtted a lehetőség – éppen csak a kezed kell kinyújtanod érte – megragadnod, és élned vele… 
De Te ahelyett, hogy lendületbe jönnél – megtorpansz, és agyalni kezdesz… 
Nem fog menni!
Mi lesz, ha nem sikerül?  
Mi lesz, ha belebukok? 
Mi lesz, ha kinevetnek, kárörvendeznek, elítélnek, kigúnyolnak, megszégyenítenek? 
Na és mi lenne, ha kisöprenéd a fejedből a negatív gondolatokat – és ellentétben a legtöbb halogató boldogtalan emberrel – TE belevágnál! Próbáld meg! 
Próbáld meg – hiszen soha nem fogod megtudni mire vagy képes, ha meg sem próbálod! 
Nem. 
Nincs rá garancia, hogy egyből menni fog… 
De egy biztos: a semmit sem csinálás letargiája helyett - végre kezet foghatsz a lehetőséggel, és elindulhatsz a változás felé…

DOLGOZZ MEG A SIKEREKÉRT!



Siker. 
Egy szó, ami mindenkinek mást jelent… 
Nincs mértékegysége, nincs hossza, szélessége, súlya, színe, alakja – megfoghatatlan, lemérhetetlen. 
Lemérhetetlen, mert nem lehet tudni, hogy a siker nagyságát pénzben kell kifejezni, vagy boldogságban? 
Mert a kettő nem mindig jár kézen fogva: lehetsz gazdag és boldogtalan, ahogy szegényen boldog is. 
Sajnos a legtöbb ember hajlamos arra, hogy kis feladatot vállalva nagy sikerélményre tegyen szert… és amikor nem jön a várva várt áttörés – csalódottan legyint, és irigykedni kezd. 
Irigy lesz azokra, akik szerinte sikeresebbek nála… 
Mert nekik könnyebb… 
Mert ők szerencsésebbek… 
A fene nagy önsajnálatuk nem engedi, hogy belássák – a nagyobb siker mögött sokszor mennyi munka áll. 
A lehetőség mindenkinek adott – a siker „hegycsúcsára” több út is vezet. Vannak a kényelmesebbek, az előre kitaposottak, a könnyen legyűrhetők – és vannak meredekebbek, az akadályokkal telik, amelyeknek minden egyes állomásán sikerélmény vár. 
Hogy melyiket választod – csak rajtad áll, a lényeg, hogy VÁLASSZ, hogy nekilódulj, menj, és csináld! 
Van, hogy elfáradsz, van, hogy megsérülsz, van, hogy elesel,… 
De ne maradj a földön – állj föl és menj tovább! 
Vállalj egyre komolyabb feladatokat – és dolgozz meg a sikerekért!
---------------------------------------------------------------------------------------------

LEGYEN ELÉG AZ ÖNSAJNÁLATBÓL!







Kívülről erősnek tűnsz, és határozottnak… 
Mint aki a jég hátán is megélne, ha kell… 
Magabiztosan veszed az akadályokat, a problémákat sokkal inkább kihívásnak tekinted, semmint nehézségeknek. 
De ez csak a látszat – színjáték a külvilág felé… 
Mert az öntudatosság álarca mögött ott vagy TE – a félelmeiddel, a szorongásaiddal, az aggodalmaskodásoddal – az elalvás előtti néma könnyezéseiddel. 
Mert ott –legbelül ugyanolyan gyenge vagy, mint bárki más: legszívesebben üvöltenél a rémülettől: mi vár Rád, hogyan fogod megoldani, képes leszel e megfelelni, mit gondolnak rólad, van e kiút, számíthatsz e másokra – ezernyi kétségbeesett kérdés zakatol a fejedben, nem hagynak még aludni sem. Reggel aztán - a sokadik átvirrasztott éjszaka után elgyötörten kelsz föl: fejedben a NINCS KEDVEM SEMMIHEZ, ELEGEM VAN MINDENBŐL – gondolatával, kibotorkálsz a fürdőszobába, belenézel a tükörbe, és … 
És alig ismersz magadra… 
Valóban ezt szeretnéd? 
Valóban hagyod, hogy a kétségeid eluralkodjanak fölötted, és az élet nehézségei téged is ledaráljanak? 
Ha feladod, ha elindulsz a lejtőn lefelé – nehezebb lesz visszakapaszkodni! Legyen elég az önsajnálatból! 
Légy erős, határozott és magabiztos! 
A gyengeség, a bizonytalanság pedig csak ritka vendég legyen az életedben!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

ÉLJ MEG MINDEN PILLANATOT!









Sokan hiszik azt, hogy az élet akadálypálya – és a sors azért teszi őket próbára, hogy ez által a fejlődhessenek. 
Nem hisznek önmagukban – csak élnek napról-napra - arra készülve, hogy egyszer majd minden jobbra fordul. 
Szoronganak, félnek, rettegnek minden változástól – és inkább elviselik a biztos rosszat, mint a bizonytalanság lehetőségét.  
Pedig jó lenne, ha tudnák: az élet ajándék, amelynek minden pillanatát élvezni kellene. 
Élvezni, megélni, kihasználni, élményeket szerezni – s nem hagyni, hogy a körülmények nyugtalanítsák, a félelmek megkeserítsék, és a jövőtől való rettegés megmérgezze. 
Élj meg minden pillanatot – ízlelgesd, gyönyörködj benne, hagyd, hogy magával sodorjon – mert a MOST öröme le tudja győzni a jövő félelmeit.

---------------------------------------------------------------------------------------------


A MÚLT HIBÁI





Mindent megtettél…
Mindent megpróbáltál…
De hibát-hibára halmozva elbuktál…
Ami történt – megtörtént.
Tapasztalatot legalább szereztél általa…
…és remélhetőleg tanultál is belőle…
Mit?
Azt, hogy az - az irány, amerre tartottál, nem volt jó…
Persze mindez alaposan elbizonytalanított…
De ne csüggedj el!
Hiszen nem kell, hogy a múlt hibái meghatározzák a jövőd!
MA döntesz!
A mostani döntéseid lesznek azok, amelyek irányt adnak a holnapnak.

Jól dönteni pedig csak úgy lehet, ha elengeded a sérelmeidet, és felülemelkedsz a kudarcokon!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------

NE AKARJ MINDENT AZONNAL!




Minden kellene – és azonnal? 
Nem szeretnélek kiábrándítani, de ez az, ami biztosan nem fog menni… Olvashatsz ezer- és ezer motiváló gondolatot, utánozhatsz sikeres embereket, akár toporzékolhatsz is türelmetlenségedben - a tény, tény marad: mindenhez idő, kitartás, és kemény munka kell. 
Hiába fogsz száz dologba – csak szétaprózod a figyelmedet, és egyikre sem koncentrálsz kellőképpen. 
Hiába akarsz gyorsan haladni – csak elsiklasz a lényeg fölött, hibát-hibára halmozva. 
Hiába görcsölsz, hiába idegeskedsz – a helyzeted csak bonyolódik– s a higgadt, józan döntések lehetőségét veszíted el miatta… 
Minden kellene – és azonnal? 
Ne akarj mindent egyszerre! 
Élvezd ki a célhoz vezető út minden pillanatát, a kis lépésenként megnyert csaták örömét – a sikeres munka gyümölcsét! 
Hidd el – ezáltal sokkal gazdagabbá válsz lelkileg…