A legtöbben szeretünk biztosra menni…
Ugyanúgy tenni-venni, dolgozni, élni nap, mint nap.
Kényelmes, biztonságos,
kiszámítható életvitelt akarunk – félelmek, aggodalom, és szorongások nélkül.
Emiatt aztán eszünkbe sem jut fölöslegesen kockáztatni - lévén, hogy az élet
egyébként is tartogathat váratlan meglepetéseket – minek is reszkíroznánk még
mi is azzal, hogy kiprovokáljuk azokat.
Lassan, csendben csordogálnak a napok –
lubickolhatunk a komfortzónánk langymeleg mocsarában – majd azt vesszük észre,
hogy villámgyorsan elszálltak az évek, és ott motoszkál az a kényelmetlenül
idegesítő érzés, hogy lemaradtunk valamiről…
Nem próbáltunk ki semmit, ami
veszélyes, izgalmas, kockázatos - de mégis szórakoztató, nem voltunk egy kicsit
sem őrültek ahhoz, hogy változtassunk az unalomig megszokott életvitelünkön.
Pedig kellett volna… - bólogatunk,majd lemondóan legyintünk egyet.
De még most sem késő!
Soha nem késő fejest ugrani az
ismeretlenbe, ha van egy álmod, ami megvalósításra vár!
Lehet, hogy elsőre nem
sikerül…
Lehet, hogy sokadszorra sem…
DE!
De végre tettél valamit azért, hogy kimozdulva
a holtpontról, elkezdj másképp ÉLNI!
Ismerd meg Te is az ismeretlent – hidd el
nem fog úgy fájni, mint az, amit az eltékozolt évek miatt most érzel…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése