Aggódni mindenki szokott.
Te is, Ő is, Én
is…
Van rá okunk: hiszen annyi a bizonytalanság, a kétely, annyira képlékeny és
kiszámíthatatlan minden, hogy ember legyen a talpán, aki sziklaszilárdan –
félelmek nélkül – képes szembenézni a jövővel.
Így aztán aggódunk mindenen:
munkán, szerelmen, családon, kapcsolatokon, anyagiakon, egészségen, betegségen,
ha esik, ha fúj, ha történik velünk valami, de azon is, ha nem…
A végtelenségig
képesek vagyunk felidegesíteni magunkat – s ha végső soron kiderül, hogy ok
nélkül cidriztünk – rögvest találunk mást, amin újfent tövig rághatjuk a
körmünket…
Nincs ez így jól.
Az élet
értékes pillanatait pazaroljuk el – homokszemként peregnek ki az ujjaink
közül, és észre sem vesszük azt, ami igazából fontos lenne.
Mert túl az
aggodalmakon, ott van az ÉLET, a maga fantasztikus szépségével, kihagyhatatlan
lehetőségeivel, semmivel sem összehasonlítható izgalmaival. De mindezt –
görcsben álló gyomorral, és a kételyektől elhomályosult látással nem tudjuk élvezni…
A megoldás pedig egyszerű: engedd el a múltat, ne fürkészd a jövőt, hanem ÉLJ
MOST!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése