Apró
bosszúságok, végeláthatatlan viták, idegtépő huzavonák – idegeskedés, csak nő
és nő benned a feszültség – robbanásra kész benned a düh, fojtogat a méreg,
sírásra ösztönöz a harag.
Árnyéka vagy önmagadnak, fejedben egymást kergetik a
gondolatok – és hiába igyekszel, hiába akarod a mielőbb feloldani a nyomást – a
zűrzavar csak még indulatosabbá tesz.
Tehetetlen vagy és kétségbeesett.
Na és
esélytelen…
Mert mindaddig, amíg le nem nyugtatod magad, mindaddig, amíg
képtelen vagy lecsillapítani az érzelmeidet, és hideg fejjel tárgyilagosan átrágni
magad a problémán, mindaddig ebben a káoszban kell hánykolódnod – kockára téve
ezzel mind saját magad, mind a szeretteid boldogulását.
Végy egy nagy levegőt,
szorítsd ökölbe a kezeidet, nyugtasd le magad, és mutasd meg a világnak, a
sorsnak: erős vagy és sebezhetetlen, határozott és legyőzhetetlen!
