 |
| A természset erői ellen nehéz védekezni |
Mindannyian ismerjük a kiszolgáltatottság érzését. A védtelenséget, a tehetetlenséget, a másokra való utaltságot, a dühöt, amiért gyengénk mutatkozunk. Érzés, ami ellen képtelenek vagyunk tenni, mert szinte megbénít bennünket, és gúzsba köt. Mire gondolok? Ezt érezhették most a Sandy hurrikán által veszélyeztetett amerikai lakosok, ezt érezhetik az Afrikában éhezők, - de hogy ne csak a globális eseményekre utaljak, ezt érezzük mi magunk is, amikor a természet csapásait kell elviselnünk. Események, amelyek ellen nem tehetünk túl sokat – hiszen a természet erőivel nem tudjuk felvenni a harcot. De kiszolgáltatottá válunk akkor is, ha szerelmesek leszünk: hisz rábízzuk magunkat a szeretett személyre –megosztjuk vele a titkainkat, érzéseinket, és csak abban reménykedhetünk, hogy nem él vissza a bizalmunkkal. Védtelenné válunk akkor is, ha megbetegszünk – és rábízzuk sorsunkat az orvosaink szakértelmére, a nővérek önzetlenségére. Erősnek kell lennünk, hogy legyőzzük a tehetetlenségünket, a bénultságunkat, a rettegésünket. Nem könnyű feladat, de mindannyian próbáljuk legalább egy kicsit titkolni – még ha a szemünkben ott is ül a gyengeség riadtsága.
„Nem tudom, érezted-e már a becsapottság, a kiszolgáltatottság érzését. Olyasmire gondolok, amikor rádöbbensz arra, hogy az lopott meg, akiben nagyon bíztál, akihez mindig tisztességes, őszinte voltál, akinek minden szavát, minden cselekedetét aranyfedezetként fogadtad el. Ezt éreztem én akkor. Azt, hogy becsapott. Mindig őszinte voltam hozzá, nem titkoltam el előtte érzelmeimet, lelkem legtitkosabb rezdülését is elmondtam neki, és megnyugvással fogadtam bölcs ítéletét, mert hittem, hogy igazat mond. Akkor azon tűnődtem, hogy ismeretségünk óta mikor és mit hazudott nekem. Ennek ellenére szerettem volna hinni benne, szerettem volna, hogy megérzéseim ne igazolódjanak.”(Berkesi András)
„Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll - és nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas -, mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott önmagának.”(Csernus Imre)
„Tudom, nem voltam szívderítő társalkodó, és könnyáztatta tekintetem, kialvatlan karikás szemeim híven tükrözték világfájdalmamat. Hagytam, hogy szabadon leváljanak rólam, senkinek a barátságáért nem kívántam könyörögni. És tényleg, egy idő után jöttek helyette mások, olyanok, akiknek nem számított a nincstelenségünk, az anyagi kiszolgáltatottságunk.”(Gyura Barbara)
„Az erős azért tesz engedményeket, mert úgyis megtartja hatalmát, a gyenge pedig azért, hogy ne érezze folytonos kiszolgáltatottságát.”(Csontos Márta)
„Nem az a vesztes, aki önmagán túllépve nyitottá, védtelenné válik, és úgymond "visszaélnek a szeretetével", hanem az, aki a kiszolgáltatottság kockázatának fel nem vállalása zártságában, biztonságában a másik szeretetére várván nem ismeri fel, hogy a másik szeretetének befogadásához is elengedhetetlenül szükséges a védtelenséget vállaló nyitás.”(Biegelbauer Pál)
„Az intézeti gyerekek nem azért nem akarnak tanulni, mert idegenkednek a szellemi erőfeszítéstől, hanem mert a hosszú távra való tervezgetés egyértelmű a tartós kiszolgáltatottság önkéntes elfogadásával. Az intézeti gyerek szívesebben vállalja a trógerságot azonnal, mint öt év múlva a garantált hajóskapitányságot. Megdermeszti a puszta kilátás, hogy öt évig azoktól függ, akik a hajóskapitányságot ígérték neki. Valamennyinek legfőbb célja, hogy mielőbb önálló legyen.”(Kolozsvári Grandpierre Emil)
„Az átlagos halandóban a természet erőinek tomboló összecsapása a kiszolgáltatottság érzetét kelti. Ez a jelenség kívül esik a józan belátás határain. Az embert valósággal letaglózza az érzés, hogy minden beavatkozási kísérlet hiábavaló.”(Pelham Grenville Wodehouse)
„Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.”(Clive Staples Lewis)
„Nem az a vesztes, aki önmagán túllépve nyitottá, védtelenné válik, és úgymond "visszaélnek a szeretetével", hanem az, aki a kiszolgáltatottság kockázatának fel nem vállalása zártságában, biztonságában a másik szeretetére várván nem ismeri fel, hogy a másik szeretetének befogadásához is elengedhetetlenül szükséges a védtelenséget vállaló nyitás.”(Biegelbauer Pál)
„Az ember arcpirító védtelensége mindig ama tulajdonságából fakad, hogy rendre felejti, a sors kíméletlenebb dramaturg, mint ő. Persze, mi, így vagy úgy, mindannyian a sors keze alá dolgozunk.”(Darvasi László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése