Az idő olyan, mint egy csendes, szigorú árnyék, ami minden elpazarolt percedet követi, és folyamatosan emlékeztet arra, hogy mennyi minden maradt benned kimondatlanul.
Minden el nem mondott „szeretlek”, minden félbehagyott bocsánatkérés ott van a múltad sötét pincéjének a mélyén, és azt várja, hogy végre lemerészkedj érte.
A kulcs a te kezedben van. Ha kinyitod végre azt a sötét ajtót, nem a félelem tör rád – hanem a lehetősége annak, hogy végre visszavedd mindazt, ami mindig is a tiéd volt: a saját idődet, a saját lehetőségeidet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése