Elpazarolt napok, hetek, évek… - és mindez miért?
Mert vársz tétlenül.
Vársz a megfelelő alkalomra, ami soha nem jön el, vársz a csodára, ami soha nem is létezett, vársz valakire, aki segít, vársz egy jelre, amit akkor sem vennél észre, ha homlokon vágna.
Álmodozol milyen lesz, hogyan lesz, mi fog változni - és vársz.
Elfecsérled az időt, miért?
Talán óvatosságból, lemondásból vagy éppenséggel lustaságból, gyávaságból, akarat-gyengeségből?
Végül is mindegy, a végeredmény ugyanaz: túl sokat reménykedsz, és túl keveset teszel.
Ne várakozz tovább!
Nincs más választásod: kockáztatnod kell!
Ne sajnálkozz tovább a múltad fölött - úgysem változtathatsz rajta - és ne aggodalmaskodj a jövőd miatt hiszen éppen azt akarod szebbé tenni.
Ugorj fejest a mába - használd ki életed minden pillanatát!
Nem veszíthetsz semmit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése