Fogadkoztam, mint mindig… Fogadkoztam, mint oly sokan… Fogadkoztam, mert így illett…
De nem is értem, hogy minek töltöttem ilyesmivel az időmet, amikor két hét múlva (jobb esetben) már arra sem emlékeztem mi mindenre mondtam azt: másképp lesz…
Az idén nem tettem fogadalmakat éjfél után: csak hagytam, hogy elvárások nélkül rám törjön az új év, és elengedjem a múlt év aggodalmait. Mert vannak dolgok, amelyeken nem tudsz változtatni - csak elfogadni, és rugalmasan alkalmazkodni hozzájuk. Ha nem hajolsz - akkor ketté törsz, ha nem igazodsz, akkor messze sodródhatsz a célodtól.
Igen. A célodtól.
Mert a sok nehézség ellenére sem tévesztheted őket szem elől.
Egyszer csak vége lesz ennek a bizonytalanságnak, és eloszlanak a kétségeid…
Nem. Nem térünk vissza a régi kerékvágásba, ahogy azt mondogatni szokták… Mert az már nem létezik - túl sok volt a veszteség, túl sok a fájó tanulság ahhoz, hogy hagyjuk magunknak elkövetni ugyanazokat a régi hibákat!
Új utakon kell haladnunk a céljaink felé…
Kíváncsian felfedezve annak minden szépségét, nehézségét, legyőzve a félelmeinket, bátran szembenézve a kihívásokkal…
Nem. Nem fogadkozom…
Inkább annyira hiszek abban, hogy minden jól fog menni, hogy esélye sem lesz másképp alakulni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése