Tehetetlenség.
Reményvesztettség.
Depresszió.
Sokan hánykolódnak az élet zavaros vizein –
sodortatva magukat az árral, beletörődve sorsukba.
Sokan adják föl, anélkül,
hogy tettek volna valamit saját boldogulásuk érdekében, s leélnek egy teljes
életet úgy, hogy sohasem érezték: igen, ez az ÉN érdemem, boldog vagyok.
Problémák tömege állja útjukat, hibát hibára halmoznak, s a kisujjukat sem
mozdítják, hogy kijavítsák azokat.
Nem mozdítják, mert arra várnak, hogy valaki
más majd a segítségükre siet: család, rokon, barát, ismerős.
De ha nincs
segítség – akkor sem esnek kétségbe: majd csak lesz valahogy alapon
hánykolódnak tovább.
Pedig a sorsuk irányítása a saját kezükben, helyesbítek-, a
saját gondolataikban van: akar e jobb, szebb, tartalmasabb életet élni.
A saját
életéért mindenki önmaga felelős – mindenki maga dönthet arról, hogy
elkótyavetyéli, vagy értékessé teszi azt.
Remélem Te jól tudsz választani…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése