2012. július 25., szerda

LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK: SAJNÁLAT

Sajnálom. Sajnálattal közlöm. Sajnálnivaló vagy. Sajnos. A sajnálatnak sokféle arca van. Lehet sajnálni őszintén-szívből, amikor szomorúsággal tölt el mások szenvedésének tudata; lehet sajnálni valaminek, vagy valakinek a hiányát, lehet sajnálni valakitől irigykedve valamit, és lehet „lesajnálni” is másokat.  Ha sajnálsz valakit,–azzal nem segítesz rajta, sőt! Szinte megerősíted benne helyzetének kilátástalanságát. Ne sajnáld – tégy érte. A szavak elszállnak, a tettek segítenek. Minden évben konferenciák százait tartják világszerte – tanácskoznak a szegénységről, az éhezésről – terített asztalok mellett, klimatizált termekben, világmegváltó terveket szövögetve. Amelyeknek csak a töredéke valósul meg. A sajnálat önmagában nem elég – együttérzés kell, hogy tudatosuljon benned: mi mindenen mehet keresztül a másik. Beteg lett az ismerősöd – ahelyett, hogy a bénító sajnálattól vezérelve képtelen vagy a szemébe nézni, ahelyett, hogy kerülöd – válj az mindennapjai részévé. Sajnálod az időt idős szüleidtől, mert képtelen vagy letenni a munkát, és gőzerővel építed a karrieredet? Ne feledd: a sors visszaadja a pofonokat – s te is leszel még kolonc a gyerekeid nyakán. Idegenkedsz mindenkitől, aki szegényebb nálad – és szánalmasnak tartod az életét? Cipelted már a keresztjeit? Vagy sajnálod önmagad – életed hullámvölgyeiben magadba roskadva? Ne tedd! Rázd meg magad –és lépj tovább- ne hagyd, hogy téged sajnálhassanak. A sajnálatnak sokféle arca van… Kívánom,hogy ne ismerd meg közelebbről egyiket sem…


„Igazán gazdag csak az, aki ad,
A fösvénység a legnagyobb szegénység,
mely önmagától sajnál javakat.” (Gyöngyös Imre)
„A sajnálom szó
lesújt és gyorsan elillan;
váza marad csak.”
(Kántor János Kurszán)


„Most már ki tudom mondani: nagyon sajnálom. Ezerszer is ezt kiáltom innen, de ő nem hallhat meg engem. Teli torokkal üvöltöm a fák és hegyek csúcsa fölött, hogy "köszönöm" és "ne haragudj", a szeretetem a tavakba öntöm, és csókokat lehelek neki a széllel, remélve, hogy valamelyik csak eljut hozzá.”(Cecelia Ahern)

„Már rég össze kellett volna szedni magam. (...) Hát nem mondhatom, hogy kapkodok. Mást se csinálok, mint sajnálom magam.- Na és? Sajnáld csak, ha ez segít, és ne törődj senkivel. De aztán ne legyen bűntudatod amiatt se, hogy jól érzed magad. Vannak súlyosabb bűnök is a világban, mint hogy valaki boldog.”(Cecelia Ahern)

„Ha az ember életében nem sikerülnek dolgok, akkor azt mondja, sajnálom. Ami egyáltalán nem változtat a dolgokon. És egyáltalán nem biztos, hogy sajnálja. De kitölti az űrt. Az emberek általában nem szeretik az űr(öke)t. Zavarba jönnek tőle.”(Turóczi Ildikó)

„A halottaknak szükségük van ránk, hogy emlékezzünk rájuk, még ha nem is tudunk, csak annyit mondani, hogy sajnálom, amíg a szó minden jelentőségét elveszti és olyan lesz, mint a levegő.”(Audrey Niffenegger)

„Nem sürgetem, nem várom,
Nem bántom, nem sajnálom,
Nem sajnáltatom magam, magam adom.”
(Quimby)

 Éljünk úgy mindannyian,hogy soha ne kelljen sajnálkoznunk semmi miatt...