Város széli szupermarket, kiegyensúlyozott forgalom, kellemesen klimatizált környezet - ebben a hőségben szinte felüdülés "mozizni" a sorok között. A csendes nézelődést hangos kiabálás szakítja félbe: az addig egykedvűen sétálgató vásárlók egy emberként fordulnak a pénztár irányába - oda, ahonnan a hangok származnak. Középkoru asszony próbálja nyugtatgatni 25 év körüli sérült lányát, aki minden erejével és tudásával azon iparkodik, hogy megértesse a körülötte állókkal, hogy mit szeretne még venni. Igyekezete egyre kétségbeesettebbé teszi: az eleinte még értelmes szótagokat artikulálatlan hörgés váltja fel. A pénztáros maszkká fagyott mosollyal próbál uralkodni az idegességén, a lány egyre hangosabb, az édesanya pedig sorolni kezdi a lány - feltehetőleg -kedvenc csemegéit:
- Csokit szeretnél?
Hangos kiáltás a válasz.
- ....vagy müzlit? Nápolyit? Kekszet?Mogyorót?Vagy valami gyümölcsöt?
- Asszonyom! Kérem döntsenek... - nyögi a pénztáros.
- Ne haragudjon...De meg kell vennem, amit szeretne, ellenkező esetben órákig nyugtalan lesz... Egy kis megértést kérek... - szabadkozik az asszony.
-Én MINDENT megértek, de talán NEM KELLENE erőltetnie, hogy ILYEN állapotban is Önnel tartson... - sziszegi a pénztáros.
- Kisasszony! NEKI is ugyanolyan joga van itt vásárolni, mint bárki másnak...- szólal meg a sorban utánuk következő idősebb férfi, aki eddig rezzenéstelen arccal, és mérhetetlen nyugalommal figyelte az eseményeket, majd elvesz a polcról egy csomag rágót, és a lány felé nyújtja:
- Szereted a mentolosat?
A lány meglepetten néz a férfira, majd félve nyúl a csomag után.
- K....Kö....Kösz....
- Szívesen...
Az asszony és az elégedettségtől mosolygó lánya egymást karon fogva mennek ki az ajtón.
- Végre! Miért nem zárják az ilyeneket intézetbe! - suttogja csak úgy maga elé a pénztáros.
Város széli szupermarket, kiegyensúlyozott forgalom, kellemesen klimatizált környezet - és magát normálisnak tartó dolgozó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése