2013. május 25., szombat

LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK : GYERMEKÉVEK



Gyerekek
 
Talán sokaknak volt olyan felejthetetlen gyermekkora, mint nekem: akác és virág-illattal, zöld mezőkkel, virágos rétekkel, napérlelt-pirosló eper-, meggy- és cseresznye-szemekkel, bódító barack-, és szilva-lekvárokkal, lédús dinnyékkel, föld-illatú szivárványos nyári záporokkal, szín- kavalkáddal beköszöntő ősszel, fehér, tiszta telekkel, sütemény illatú, édes ünnepekkel, egymást kölcsönösen tisztelő és segítő emberekkel, szerető családtagokkal, biztonságos, nyugodt hétköznapokkal. Mindez a mai napig elkísér és erőt ad. De vajon a mai gyerekek miként fognak visszaemlékezni legártatlanabb éveikre? Manapság korom és szmog keveredik vegyszerek torokszorító bűzével,parlagfüves elburjánzott rétek váltják egymást szeméthegyekkel, a gyümölcsök külföldi műanyag dobozokban „teremnek”,a boltok polcain bizonytalan eredetű és minőségű áruk sorakoznak,pusztító erejű viharok csapnak le váratlanul a gyanútlanra,,megkopott az ősz,sáros és meleg a tél,s az ünnepek is beleolvadnak a teljesítménykényszeres mindennapokba. Az emberi kapcsolatok érdekből köttetnek,a családi kötelékek fellazulnak – kevés van, aki védelmezzen,óvjon és szeressen.
Talán sokaknak volt olyan felejthetetlen a gyermekkora, mint nekem.
Bár a mai gyerekeknek is az lehetne majd.
-------------------------------------------------------------------------------------------------
„A gyermekmosoly olyasmi, mint a tetoválás: örökre szóló műremek.”(Jodi Lynn Picoult)
„Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos.”(Müller Péter)
„Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar.”(Paulo Coelho)
„Meg kell hallanunk a gyermek hangját, aki egykor mi voltunk, s aki még mindig itt él bennünk. Ez a gyermek észreveszi a mágikus pillanatokat. És a sírást talán visszafojthatjuk, de a hangját nem némíthatjuk el. Ez a gyermek még itt van. Boldogok a gyermekek, mert övék a Mennyek Országa. Ha nem születünk újjá, ha nem vagyunk képesek az életet a gyermek ártatlanságával és lelkesedésével szemlélni, nincs értelme tovább élnünk.”(Paulo Coelho)
„Tudod, ki hiszi azt, hogy mindenre képes? A gyermek. Bízik önmagában, nem érez félelmet, hisz a saját hatalmában, és megszerzi azt, amit akar. De a gyermek növekszik. És kezdi megérteni, hogy nem is olyan hatalmas, és hogy a léte másoktól függ. Akkor szeret, és elvárja, hogy a szeretete viszonzásra leljen, a vágya pedig az idő előrehaladtával egyre nő. (...) És végül oda jut, ahol most vagyunk: felnőtt lesz belőle, aki bármit megtenne azért, hogy elfogadják és szeressék.”(Paulo Coelho)
„Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! -
Hogy a szeretet szólítja szememben!
Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!
Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,
A szeretetet már fel tudja fogni
S a mosolyra vissza tud mosolyogni!”(Sík Sándor)
„Az ember megrendül, ha belenéz fiatalkori önmaga szemébe, és látja magát annak, aki egykor volt – buta, hiszékeny gyereknek. Nem hiszem, hogy bárki is emlékszik rá, milyen volt kisgyerekkorában. A felnőttek azt hiszik, emlékeznek rá, pedig nem. A fényképek és a videofelvételek nem tudják megragadni, ki vagy valójában, sem életre kelteni azt a személyt, aki valaha voltál. Ahhoz, hogy ezt megtehesd, vissza kell menned a múltba.”(Darren Shan)
„Hogy is felejtheti el egy felnőtt ember olyan tökéletesen a fiatalságát, hogy egy szép napon már egyáltalán nem emlékszik rá, milyen szomorúak és szerencsétlenek lehetnek néha a gyerekek! Teljesen mindegy ugyanis, hogy az ember egy eltört baba miatt sír-e, vagy pedig valamikor később azért, mert egy barátját veszíti el. Az életben sohasem azon múlik a dolog, miért szomorkodik az ember, hanem csakis azon, hogy milyen mély a szomorúsága. A gyermeki könnyek, istenemre, nem kisebbek, és gyakran súlyosabbak, mint a felnőttek könnyei!”(Erich Kästner)
„Milyen sok érzés, csiszolás, csalódás, zátonyra futás, sírás és elesés kell ahhoz, amíg a gyerek a lényeget megtanulja. Amíg rájön, hogy beszélni: könnyű... cselekedni: nehéz. Amíg elhiszi, hogy nem mindig az szeret, aki simogat és nem mindig haragszik rá és nem szereti, aki büntet.”(Bozzay Margit)
„A gyermek minden pillanatban teljes és totális, és semmiben sem lát ellentmondást. Amikor haragszik, akkor ő maga a harag; amikor szeret, ő maga a szeretet. Úgy lép át egyik pillanatból a másikba, hogy közben nem csinál belőle dilemmát. Semmiből sem csinál problémát. Nem rágódik ellentmondásokon, mert még nem gyártott magának elméleteket. Még nem tudja, hogy milyennek kellene lennie. Egyszerűen csak hagyja, hogy történjenek az események - együtt áramlik az élettel.”(Osho)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...