 |
| CSERBENHAGYVA |
Szinte nincs olyan napja az évnek, amikor ne történne baleset az országban. Figyelmetlenség, fölösleges kockázatvállalás, szörnyű véletlen – mindennaposak a tragédiák, amelyek családok életét törik derékba van hogy átmenetileg, van hogy maradandó sérülést okozva, de sajnos előfordul, hogy életeket kioltva. Borzalmakon megy keresztül mindkét fél a balesetet elszenvedő és a balesetet okozó egyaránt: a sérülések kínjai éppúgy fájnak, mint az a lelki folyamat, amely során fel kell dolgozni a történteket. Nem akarok, és nem is tudok véleményt formálni arról kinek rosszabb. Mindenki cipeli a maga terhét – viseli a következményeket. Nem úgy, mint azok, akik képesek cserbenhagyni áldozataikat, és gyáva nyúlként elbújni a felelősségvállalás elől. Azok, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne derüljön fény a tettükre – akár még képesek arra is, hogy elrejtsék a „bűnjelet”, ahelyett, hogy esélyt adnának annak az életre. Mit érezhet kihunyó tudatával az, akit otthagynak az út szélén, mint egy állat tetemet? Milyen észbontó kétségbeesés, és fájdalom szánt végig sejtjein? A cserbenhagyó megérdemelné, hogy átélje mindezt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése