Te is szoktál menekülni a problémák elől?
Biztosan.
Halogatsz, Te is, amíg csak lehet…
Aztán a szőnyeg alá söpört nehézségekben előbb vagy utóbb orra buksz… Mert a
problémák természete már csak ilyen: ritkán oldódnak meg maguktól…
Csak nőnek,
és nőnek – egyre nagyobbra, egyre nehezebben megoldhatóra - miközben Te tövig
rágva a körmöd az idegességtől, remegve arra vársz, hogy majd csak lesz
valahogy…
Kell ez neked?
Ugye nem?
Akkor hát mire vársz?
Hány álmatlan
éjszakát, hány viharként tomboló vitát, mennyi feszültséget kell még átélned
ahhoz, hogy végre belásd: NINCS KIFOGÁS – meg kell oldani az előtted tornyosuló
zűrzavart!
„De Nekem így is jó” – mondod most.
Valóban?
Nem hinném…
Mert minden
egyes alkalommal, amikor a kifogásaid mögé bújsz – becsapod önmagad, mondhatni
hazugságokkal kívánsz időt nyerni…
Jó, ha tudod: a hazugságok viszont idővel csúnyán
kibabrálhatnak veled… Kérlek, ezt ne várd meg – a kifogás – csak nyafogás – nőj
fel végre már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése