Csak
beszél, beszél – hosszú percek óta szinte ömlenek belőle a szavak, hevesen
gesztikulálva magyaráz – de Te nem igazán értesz az egészből semmit.
Nem, mert
a harmadik sikertelen próbálkozásnál, hogy Te is közbeszúrj egy fél mondatot –
feladtad, s nem figyelsz Rá.
Nem figyelsz, mert nem érdemli meg – mert csak és
kizárólag róla van szó, csak az fontos, amit ő mond, csak az a lényeges, amit ő
gondol – a Te nyűgjeidre-bajaidra nem kíváncsi.
Mindennapos élethelyzet: nagyon
sok ember imád beszélni, szeret a társaság középpontja lenni, elvárja és élvezi
a „rivaldafényt”, de képtelen figyelni másokra.
Úgy éli le az életét, hogy meg
van győződve arról: őt mindenki szereti, mindenki elismeri – miközben csak kénytelen-kelletlen
elviselik, és ha van rá lehetőség jó messzire elkerülik.
Így aztán, ha igazán
bajba kerül, és segítségre lenne szüksége – döbbenten veszi észre: nincs, aki támogassa,
az állítólagos jó barátok nem léteznek (hisz nem is léteztek).
Ugye Te nem
szeretnél így járni?
Ugye Te figyelsz másokra, s nem csak önmagadra?
Ugye Te képes
vagy odaadni az idődet, és érdeklődéssel fordulsz mások felé? Nem könnyű
feladat – de ha nap mint nap teljesíted SOHA nem maradsz egyedül…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése