Vannak az életednek olyan periódusai, amikor
úgy érzed, hogy szélmalomharcot vívsz?
Amikor – bár megteszel minden tőled
telhetőt, mégis egyre mélyebbre és mélyebbre kerülsz – fulladozva a teendőkben,
és a problémákban?
Amikor ahelyett, hogy megnyugtató válaszokat kapnál – még
több kérdés vetődik fel?
Igen.
Ilyenkor érzed azt, hogy lassan, de
biztosan, de fogytán van az erőd – a folyamatos küzdelem mit sem ér – s talán
egyszerűbb lenne, ha hagynád, hogy magával ragadjon az örvény, amibe kerültél…
Nos, ilyenkor KELL erőt venned magadon, és harcolnod, amíg csak egyet is dobban
a szíved!
Hogy honnan meríts erőt hozzá?
Nézz körül, és kapaszkodj azokba, akik
szeretnek, és akiket szeretsz!
Tedd meg miattuk, de tedd meg önmagadért is – a
mélység leküzdése fog ráébreszteni arra, hogy mennyi erő is lakozik benned
valójában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése