Önfegyelem
– van, aki rendelkezik vele, van, aki csak hébe-hóba alkalmazza. És milyen
rosszul teszi!
Kettőjük élete között ugyanis szakadéknyi a különbség.
Mert míg
az, aki higgadtan a célra tart, és semmi sem tántoríthatja el a
megvalósításától – sikereket ér el.
A fegyelmezett ember képes a jelenben
áldozatokat hozni – mert tudja, az idő neki dolgozik: a most befektetett
sok-sok energia megtérül.
Képes kontrollálni a gondolatait, a cselekedeteit –
ennél fogva halad előre – bezsebelve minden kis jutalmat, amit az önuralmával elért.
Képes szeretni önmagát, ezért válik egyre magabiztosabbá - képes adni – mert tudja
ahhoz „vetni” kell, hogy „arathasson”.
És mi történik addig a kitartást,
önfegyelmet nem ismerővel?
Nos, Ő sorra bukja élete csatáit.
Kudarcot vall,
mert nem képes áldozatokat hozni, mert mindent egyszerre és azonnal akar
(lehetőleg különösebb befektetés nélkül), mert azt hiszi, Neki jár a jó élet,
és csak akkor hajlandó adni, ha már kapott.
Önző, és fegyelmezetlen, számító és
szeszélyes – ember, aki állandó harcban áll, és mégsem lehet győztes.
Önfegyelem: ugye Te rendelkezel vele?
Tanuljuk meg fegyelmezni önmagunkat – és a
siker nem marad el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése