Gyenge vagy.
Tehetetlennek érzed magad.
Saját tökéletlenséged érzése szinte megbénít.
Szenvedsz is miatta – látványosan,
siránkozva, panaszkodva –megértést remélve másoktól.
Nos, ez az, amit nem fogsz
kapni…
Megértést.
Igen.
Lesznek, akik együtt éreznek majd veled és a tőlük
telhető módon segíteni próbálnak majd.
De ők lesznek kevesebben.
A nagy többség
viszont alig tudja kordában tartani az elégedettségét – legszívesebben örömtáncot
ropna életed romjai fölött.
Meghallgat, majd ahol tud ő maga is beléd rúg majd,
ha máshogy nem úgy, hogy hírvivőként terjeszti nyomorúságos sorsod minden apró
részletét hozzátéve még a saját ítéletét is: megérdemled, amit kapsz.
Gyenge
vagy?
NE mutasd ki!
Tehetetlennek érzed magad?
Próbáld meg a lehetetlent is,
hogy talpra állj!
Nincs gyilkosabb a passzivitásnál!
Megbénít a
tökéletlenséged?
Miért?
Szerinted létezik olyan, hogy tökéletes?
Ugye, hogy
nem!
Szenvedsz?
Szenvedj csak – éld meg minden keserves pillanatát, csak NE
panaszkodj!
Ne add ki magad bárkinek!
Ne lássák a gyengeséged!
Harcolj, küzdj,
és mutasd meg: képes vagy bármire, amiben hiszel!
Nincs szebb győzelem annál,
mint amikor be tudod bizonyítani önmagadnak, hogy talpra tudsz állni annak
ellenére is, hogy ellendrukkerek vesznek körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése