Fellegvárakat
építesz! – hallod unos-untalan, amikor az álmaidról beszélsz. Ábrándozol,
reménykedsz – miközben a környezeted a folyamatosan azon dolgozik, hogy végre
leszállj a földre – és a realitások talaján állj meg a lábaidon.
Eleinte nem
hagyod magad: görcsösen kapaszkodsz abba az egyetlen szalmaszálba, ami hited
szerint a céljaidhoz mutatja az utat.
Aztán – ahogy telik az idő, és a nagy
áttörés várat magára – kezded elhinni, amit a füledbe, duruzsolnak.
Elhiszed,
hogy nem kaphatod meg azt, amit szeretnél, elhiszed, hogy bele kell törődnöd a
sorsodba, hogy kár időt és energiát fektetned olyasmibe, aminek nem garantált a
jövője.
Tényleg elhiszed?
Valóban feladod?
Ne tedd!
Építs csak fellegvárakat –
majd told alá gyorsan az alapokat, és mutasd meg azoknak, akik visszarántottak:
az önmagadba vetett hited sokkal erősebb volt, mint az ő kétkedésük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése