„Esz a sárga irigység” – mondjuk, és érezzük gyakran, ha olyasvalamit tapasztalunk, ami nekünk nem adatott meg, ha boldogtalanná tesz mások boldogságának látványa. Az irigység ösztönös érzés –megjelenése már a kora gyermekkorra visszavezethető. Ki ne emlékezne arra az időszakra, amikor mindig az a játék kellett volna, ami a másé volt? Vagy amikor irigyeltük a mások új ruháit, a jó jegyeit,a barátait, a könyveit,stb.,? Ezeket a heves reakciókat idővel – a szülei, a család, és a környezete hatására kinövi az ember, és normál esetben csak ritkán bukkan fel a hétköznapok során. De előbukkan – bármennyire is küzdünk ellene. Mert igenis megérint bennünket, ha azt látjuk, hogy mások könnyebben boldogulnak, sikeresebbek, gazdagok… Ha nem vigyázunk – könnyen belekerülhetünk érzelmeink örvényébe – aminek mély depresszió lehet a vége. Amiből nehéz kikászálódni. Tudom könnyű tanácsokat osztogatni, de legjobban úgy védekezhetünk ellene, ha képességeinkhez mérten mindent megteszünk azért,hogy teljesek legyenek a mindennapjaink, nem sóvárgunk nagyon távoli-elérhetetlen dolgok iránt, lépésenként haladunk előre, és megpróbálunk örülni mások sikereinek. Azaz nem mérgezzük meg a mindennapjainkat az irigység keserű piruláival.
„Az élet méreg, ha nem hiszünk benne. Az élet méreg, mikor már csak eszköz arra, hogy a hiúság, a becsvágy, az irigység beteljenek vele.” (Márai Sándor)
„Szerelem és irigység. A két legveszélyesebb méreg, ami emberi lelket megtámadhat. Átkozott méreg mindkettő, hiszen a józanságot veszi el végérvényesen. A józan ítélőképességet, amivel önmagunk egy darabját hagyjuk elveszni.”(Tomán Edina)
„Minden ember neveltetésében eljön az az idő, mikor meggyőződik róla, hogy az irigység tudatlanság; az utánzás öngyilkosság; hogy el kell fogadnia magát, akár tetszik neki, akár nem; hogy bár a széles világ tele van jósággal, egyetlen szem tápláló búzához sem jut, csak ha megdolgozik érte azon a földdarabon, amelyet művelnie adatott. A benne szunnyadó erő új a világban, és rajta kívül senki sem tudja, mire képes, és ő is csak akkor, ha megpróbálta.”(Ralph Waldo Emerson)
„A legrombolóbb lelkiállapotok egyike az irigység. Naponta küzdj meg vele. Ha rajtad erőt vesz, megfojt.”(Polgár Ernő)
„A részvét aranyozott tokjában néha az irigység tőre rejtőzik.”(Friedrich Nietzsche)
„Az a félelmetes, hogy az ember irigy. Lényegénél fogva az... azt hiszem, az irigység a létért való ösztönös harc egyik eleme. Benne rejlik a génekben.”(Jurij Trifonov)
„A nagy filozófusok sosem törnek a más vagyonára, és nem ismerik az irigység érzését. Ám van egy másik fogyatékosságuk (...). Felfedezéseiket nem tudják eltitkolni az emberiség elől, ezzel aztán tetemes kárt okoznak neki.”(Vaszil Zemljak)
„Az irigység a középszerűek vallása. Megnyugtatja őket, csillapítja mardosó nyugtalanságukat, és végső soron szétrohasztja a lelküket, mert addig igazolják vele a kapzsiságukat és fukarságukat, amíg már maguk is elhiszik, hogy az jó, és hogy a mennyország kapui csak a magukfajta korcsok előtt nyílnak meg; akik úgy élik le az életüket, hogy semmi nyomot nem hagynak a szánalmas igyekezeten kívül, hogy másokat lehúzzanak, hogy kizárják, sőt ha lehet, tönkretegyék őket; akik puszta létükkel, önmagukkal bizonyítják, milyen szegények lélekben, szellemben és testben. Boldog az, akit a hülyék megugatnak, mert a lelke nem lesz a martalékuk.”(Carlos Ruiz Zafón)
„A valódi szenny nem kívül, hanem belül, nem a ruhánkon, hanem a szívünkben található. Minden más folt - tűnjék bármennyire makacsnak is - mosással kitisztítható, vízzel lemosható. Az egyetlen szennyeződés, amelyet nem lehet mosással eltávolítani, a szívünkbe végérvényesen beleivódott irigység és gonoszság.”(Elif Safak)
„A régi bölcsesség: "inkább ezer irigyed legyen, mint hogy egyszer sajnáljanak" - csak félig igaz. Az irigység gyűlöletet szül - ok nélküli gyűlöletet, holott még az "okkal" támadt gyűlöletet is nehéz elviselni. Volt az életemnek egy olyan szakasza, amikor az irigység engem is megkínzott, azóta az "én irigyeim" iránt megbocsátóbb és türelmesebb vagyok.”(Jókai Anna)
„Az irigység negatív erő, romboló hatással van az emberre.”(S. Hegyi Lucia)
„A gyermekben nincs harag, féltékenység, neheztelés, irigység vagy gyűlölet. Az újszülött lélek makulátlan. Csak később ismerjük meg a lelket megkeserítő haragot, csalódottságot, veszteséget, fájdalmat, félelmet és igazságtalanságot. Lelkünk ezektől válik homályossá.”(Barbara Wood)
„Soha ne bízz senkiben, aki arra vágyik, ami a tied. Barát vagy sem, az irigység egy elsöprő érzelem.”(Eubie Blake)
„Ajándékba csak a szánalmat adják, az irigységet neked magadnak kell kiharcolnod.”(Moldova György)
„Az irigység azt jelentette, hogy az illető különbözött a többiektől, egyéniség volt, méghozzá meglehetősen kicsinyes, ha ilyen érzés kerítette hatalmába.”(J. R. Ward)
„Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld el őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást.”(Márai Sándor)
„Vannak rosszmájú, szemtelen, az irigység maszlagával megkent és a gyűlölet mérgébe mártott kiszólások: ezek váratlan villám módjára röpítenek ki más rokonszenvéből és becsüléséből.”(Baltasar Gracián)
„Nem az az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.”(Gustave Thibon)
„Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni.”(Dale Carnegie)
„A nagyság irigységet vet, az irigység gyűlöletet teremt, a gyűlölet hazugságot szül.”(Joanne Kathleen Rowling)
„Az ember sok mindent hajlandó csinálni, hogy szeressék, de mindent hajlandó megtenni, hogy irigyeljék.” (Mark Twain)
