Emlékek…
Jók, vagy rosszak, de
életünk részeivé váltak.
Tanítanak, erőt adnak, jó érzéssel töltenek el, de
ugyanúgy megtorpanásra kényszeríthetnek, gyengíthetnek is.
Igen.
Ha túl sokáig
leragadunk egy-egy rossz emlék boncolgatásánál könnyen a rögeszménkké válhat.
Hiszen azt hisszük, hogy ha egyszer becsaptak – be fognak csapni újra; ha
egyszer kudarcot vallottunk – sikertelenségre vagyunk ítélve egész életünkre;
ha egyszer megcsaltak – soha senkiben sem bízhatunk meg újra.
A régi sérelmek
sebe sokszor tépődik fel, - ha hagyjuk.
A saját életünket nehezítjük meg azzal,
ha újra meg újra a múltat firtatjuk, ha az emlékeinkből élünk.
Ne csak az
emlékeidből élj!
Ha rossz emlékek – fogadd el, hogy ezek is kellettek ahhoz,
hogy fejlődj, tanulj, változz.
Ásd el őket jó mélyre, és soha ne idézd fel,
soha ne emlegesd.
Ha jó emlékek – akkor se bolygasd túl gyakran, mert elvonják
a figyelmedet arról, ami a legfontosabb: a mostnak, a pillanatnak a maximális
megéléséről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése