Nincs
erőd hozzá…
Nem bírod tovább…
Gumilabdaként pattan vissza minden próbálkozásod…
...mintha a sors gúnyolódna veled:
„Mit akarsz Te itt?
Hogy képzeled, hogy
sikerülhet?
Hogy mersz álmodozni?
Add fel szépen – és ne botladozz folyton!
Békélj meg a sorsoddal!
Kell ez a sok kellemetlenség Neked?
Vedd már észre végre: Neked itt sorompó van!
Húzz vissza a
csigaházadba!”
…és Te hosszabb-rövidebb idő után megteszed.
Feladod.
Megteszed?
Feladod?
És akkor hol marad a kitartás?
Hol marad a kezdeti lelkesedés, és
energia?
Nem adhatod fel!
Nem.
Nem, mert a megszokott körülményeid bármennyire
is biztonságosak, mégis kényelmetlenek…
Érzed, hogy már nem jó a hely ahol
vagy, nem jó az, amit csinálsz… Változtatnod kell még akkor is, ha az nem megy
egyik napról a másikra… Próbálkoznod kell újra és újra.
Át lehet jutni azon a sorompón!
Minden sikertelenség
egyben áldás is…
Áldás, mert tanulsz belőle…
Légy elszánt, és kitartó, szívós
és fáradhatatlan –és töretlen hittel haladj előre…
Egy életed van, használd ki
minden pillanatát arra, hogy elérd, amit szeretnél…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése