Gondolom már Önök is
láttak toporzékoló kisgyereket a boltban, amint rákvörös fejjel harcol
valamiért, amit nem kaphat meg. De biztosan nem ismeretlen az érzés sem, amikor
az ember lánya áll a cukrászda finomságokkal teli vitrinje előtt, és tudja:
semmiféleképp nem fogja a szájában érezni a krémes-habos sütemények ízét, be
kell érnie a látványával. Van önuralom, és van az önuralom hiánya – kinek-kinek
éppen mit hoz a sors. Uralkodni az érzéseink, a haragunk, a félelmeink fölött
nem kis feladat – napi megpróbáltatás mindannyiunk számára. Megpróbáltatás,
amit ha tetszik, ha nem, de teljesítenünk KELL, mert ez az élet rendje. Ehhez kívánok mindenkinek erőt és kitartást…
„Az ember, ha manapság
sír, rendszerint akarata ellenére sír. Kibuggyan belőle a könny, minden
szándéka ellenére, s arcán nem a megkönnyebbülés, hanem a vesztes önuralom
görcse látszik: "Vissza akartam tartani, de nem sikerült, s most bőgök,
mint egy hülye." Azért mondjuk, hogy "kiszökött" a könny a
szemünkből, mert úgy kell megszöknie, mint fogolynak a sötétzárkából.”(Müller Péter)
„Megrémült. Kezdett
rádöbbenni, hogy ennyi önuralom után lelkének vulkánja egyszer csak jelét adta
annak, hogy nemsokára ki fog törni, és abban a pillanatban, hogy ez
megtörténik, elveszíti minden hatalmát az érzelmei fölött.”(Paulo Coelho)
„Önuralom kérdése
minden. Meg választásé. Semmi másé.”(Paulo
Coelho)
„Hosszú és különös
tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a
maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit
tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet.
Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a
vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön
az ember.”(Szepes Mária)
„A bölcsesség gyökere
az önuralom.”(Robert Burns)
„Az önuralom hiánya
olyan jellemgyengeség, amelyért egy nap nagy árat kell majd fizetned. (...) Ha
valaki nem képes parancsolni a szenvedélyének, nem csak maga a szenvedély
lanyhul, hanem az egyén is elveszíti az erejét. Az önuralom és az akaraterő
viszont nem csak erősíti az egyént, hanem az étvágyát is fokozza. (...) Az
önuralom gyakorlása révén elegendő időnk jut arra, hogy elmélyedjünk
vágyainkban, és ezáltal lehetőségünk nyílik elképzelni e vágyak
beteljesülésének aprólékosan kidolgozott forgatókönyveit. Ráadásul arra is elég
időnk marad, hogy úgy alakítsuk a körülményeket, hogy a szívünknek legkedvesebb
forgatókönyvet valósíthassuk meg.”(Charlie
Huston)
„Az önuralommal megvert
emberek fegyelmezett kétségbeesését szörnyűbb látni, (...) mint a
fegyelmezetlenek zokogását, jajgatását hallgatni.”(Szilvási Lajos)
„A legnagyobb és egyben
legkisebb uralom az önuralom.”(Leonardo
da Vinci)
„Ezer dicső harcosnál
többet ér az az egy, amelyik képes legyőzni önmagát - mert az önuralom
nyugalmat ad.”(Hioszi Tatiosz)
„Tudom, mit jelent a
legteljesebb nyomorban élni, mit jelent éhezni, fázni és így tovább. (...) Nem
jelent semmit vagy csak igen keveset. Az ember hozzászokik, és ha némi
önuralommal rendelkezik, végül már nevet rajta.”(Bengt Danielsson)
„Gondolkodom, tehát
vagyok... - Az ember egyedül van és tudatában van annak, hogy hiába minden, nem
akad, nem lehet olyan társa, kinek elmondhatna bármit is abból, amit érez.
Ekkor kínjában elkezd önmagával beszélni, de közben vigyáz, nehogy hangosan
tegye, mert akkor bolondnak nézik. És mikor nagy önuralom révén eléri, hogy nem
mondja ki maga elé gesztikulálva, amiket önmagának akar elmesélni, hanem egymás
után magába raktározza - akkor megtanul gondolkodni. S akkor rájön, hogy ő
megmarad! Pusztulása nem okvetlenül bizonyos. Azt hiszem, erre a megismerésre
jött rá az a Descartes úr is. Férfi létére azonban szégyellte megmondani az
igazat: gondolkodom, tehát megmaradok!”(Mollináry
Gizella)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése