Ha az életet
egy sakkjátszmához szeretnénk hasonlítani, akkor mindenki királynő, vagy király
szeretne lenni…
Természetes vágyódás ez – hiszen ki ne szeretné korlátlanul, de
mégis felelősséggel irányítani a környezetét, fölötte állni mindennek és
mindenkinek, hatalmat vagy kegyet gyakorolni, vagy éppenséggel nem törődni a
mindennapok filléres problémáival?
A legtöbben mégis gyalogok vagyunk az élet
sakktábláján – egyszerű, hétköznapi emberek, hétköznapi gondokkal és örömökkel.
És ezzel nincs is semmi baj, ha nem érezzük magunkat kevesebbnek másoknál, ha
képesek vagyunk nyugodt lelkiismerettel tükörbe nézni, ha hajlandóak vagyunk
pozitív irányba fejlődni, változni…
Sokan viszont tragédiaként élik meg életük
„hétköznapiságát” – s ahelyett, hogy tennének ellene belefásulnak a
mindennapokba.
Mindenkinek olyan az élete, amilyet szeretne – még akkor is, ha
a körülmények sokszor próbára tesznek bennünket, kellő kitartással a
legrosszabb, legkilátástalanabb helyzetből is találhatunk kiutat.
Ehhez viszont
az kell, hogy higgyünk önmagunkban, higgyünk a céljainkban – és akarjuk a
változást.
Ha gyalogként – akkor gyalogként - hisz egyébként is: a sakktábla
királya, és királynője folyamatos veszélyben él.
Kinek hiányozna ez?
--------
