HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK: Milyen magasra teszed a lécet? 2019/034

https://eletrecept.blogspot.com/2019/09/hetindito-gondolatok-milyen-magasra.html

Te milyen magasra teszed a lécet? 

Milyen elvárásaid vannak önmagaddal szemben? 

Csak át akarod vészelni a mindennapokat, vagy tartalmas és változatos életet élsz? 

Mert vannak, akik úgy él napról-napra, hogy a pillanatnyi átélés a cél - az, hogy ne történjen semmi, ami kimozdíthatná őket a megszokott folyómederből: ébredés, rohanva bekapott reggeli, utazás munkába, munka, utazás haza, araszolgatás a dugóban, gyors vacsora, punnyadás a fotelban a TV előtt, forgolódás hajnalig, és a tudat - minden kezdődik előlről. 

Ők azok, akik már a sok megélt kudarc után feladták: nincsenek már különösebb elvárásaik - az a bizonyos léc -már csak alapállás alatt van. 

Ugye Te nem tartozol közéjük? 

Ugye Neked nem jelent nyűgöt a mindennapok feladatainak ellátása? 

Vannak terveid, álmaid, elvárásaid az élettől - önmagadtól? 

Ugye Te magasra helyezed a lécet - és motivál a tudat: minden elérhető ha hiszel önmagadban, és szereted, amit csinálsz! Küzdj tovább bátran - és érd el mindazt, amit csak akarsz!

HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK: Törj ki az elvárások fogságából! 2019/028

https://eletrecept.blogspot.com/2019/07/hetindito-gondolatok-torj-ki-az.html

Légy most őszinte önmagadhoz: olyan az életed, amilyennek szeretted volna? Azt a munkát végzed, amit tulajdonképpen nem is neveznél munkának, mert mindig úgy érezted, hogy erre születtél? 

Ott,és azokkal élsz, ahol, és akikkel mindig is élni akartál? 

Vagy… 

Vagy csak megfelelni akarsz a mások elvárásainak? 

Megvalósítani a szüleid álmait – teljesíteni a feletteseid követelményeit, úgy gondolkodni dolgokról, ahogy azt MÁSOK akarják… 

Te is azt akarod, amit ők akarnak – vagy meggyőzted önmagad arról, hogy azt KELL akarnod? 

Mert egykor voltak SAJÁT vágyaid… 

Gyermekként biztosan szerettél volna lenni valaki: táncosnő, rendőr, focista, orvos, tanár, csillagász… 

Aztán mások – a szüleid, a tanáraid, a barátaid, az ismerőseid, meggyőztek róla, hogy nem vagy rá alkalmas… 

És Te elhitted. 

Mert könnyebb volt elhinni, mint harcolni érte… 

Viszont most – belefásulva a nemszeretem körülményekbe – azt a bizonyos levest eszed nap, mint nap – amit magadnak főztél. 

Most őszintén: így akarod leélni az életed? 

A mások elvárásainak fogságában vergődve? 

Törj ki végre, és találj magadnak olyan utat, ahol csak önmagadnak kell megfelelned, ahol kizárólag csak az számít, hogy TE mit szeretnél! 

Ha nem ezt teszed – boldogtalan és keserű öregkor vár rád…

HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK: MONDJ NEMET! 2016/06

Sokan élnek kínos helyzetekkel gazdagított életet. 

Teszik ezt, mert mások elvárásainak megfelelően élnek, sokszor háttérbe szorítva a saját igényeiket. 

Meg akarnak felelni mindenkinek – főnöknek, munkatársnak, barátnak, családnak, szomszédnak, gyereknek –még az idegeneknek is, miközben sorra gyúlnak ki a vészcsengők a fejükben: 

„Hol vagyok ÉN?” 

„Miért kell ezt csinálnom?”

„Rám figyel egyáltalán valaki?”. 

Csendben teszik a dolgukat, s nyelik a mindennapok keserű piruláit. Valameddig. 

Van, akit egy alvászavar, vagy gyomorfekély, mást a magas vérnyomás vagy egy szívinfarktus képében ébreszt rá a sors: ideje lenne változtatni, ideje lenne NEMET mondani. 

Nemet mondani arra, amihez nem fűlik a foguk. 

Nemet mondani arra, ami nehezükre esik, amitől idegenkednek, ami erőn felül megterheli őket. 

Mondj TE is nemet – egy életed van, illik jól sáfárkodni vele!

LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK: ELVÁRÁSOK

Mindannyiunknak vannak elvárásai: önmagunkkal-, egymással-, az élettel-, a világgal-szemben. Ezen elvárások teljesítése persze nem mindig könnyű feladat, de legalább arra sarkall bennünket, hogy szebbé, és jobbá varázsoljuk az életünket. Minél több elvárásnak képesek vagyunk megfelelni, annál elégedettebbek lehetünk. Persze a túlzott elvárások ellen harcolni kell- ellenkező esetben számos testi-lelki problémával kell szembesülnünk – ami ugye nem hiányzik senkinek?

„Mikor elkezdtem írni, azt mondták: ha befejezem a könyvem, valaki leszek... Mikor befejeztem a könyvem, azt mondták: ha már legalább három kötetem lesz, elismert leszek... Mire három könyvem lett, azt mondták: ha annál a kiadónál írok majd, hatalmas leszek... Mire annál a kiadónál írtam, azt mondták: győztél, ha már ismernek... Mire megismertek, azt mondták: megöregedtél. Köszönöm nekik, hogy megtanulhattam: ahogy nő az ember, vele együtt a kihívás és az elvárás is fokozódik.”(Csabai Márk)

„Ha fölfokozott vágyaink vannak, akkor tudhatjuk: rengeteg kudarc fog bennünket érni. Ez szorongással tölthet el bennünket, és nem szívesen látjuk be, hogy kudarcra ítéltük magunkat. A boldogság kulcsa ugyanis az alacsony elvárás, a kevesebbel való megelégedés, a választási szabadságunk önmagunk általi tudatos korlátozása, a döntéseink melletti elköteleződés, a jelenlegi életünk megbecsülése, és a hála amiatt, ami már a miénk.”(Pál Ferenc)

„A szeretetkapcsolattól nem idegen az, hogy elvárások is vannak benne, de közben - bár ez egy paradoxon - lehet ezzel együtt föltétel nélküli is. A szeretetemnek ugyanis lehet, hogy nincs föltétele, de a kapcsolatnak van. Hogy egy kapcsolat lényegileg az lehessen, ami, ahhoz bizonyos föltételeknek teljesülniük kell. A házasság keretein belül az elvárás például így fogalmazódhat meg: elvárom tőled azt, hogy hűséges akarj lenni hozzám, és keressük közösen a megoldásokat, ha valami nehézség adódik. Ha a szerelem vagy a szeretet nevében elhitetjük egymással, hogy a kapcsolatunkban egyáltalán nincsenek elvárásaink, akkor sajnos ámítjuk a másikat és önmagunkat is. Ha a kapcsolat föltételeit kölcsönösen megteremtettük, lehetőséget biztosítottunk a feltétel nélküli szeretethez.”(Pál Ferenc)

„Ahol van szeretet, ott nincs követelés, nincs elvárás, nincs függőség. Nem követelem tőled, hogy tégy boldoggá; a boldogságom nem benned leledzik. (...) Kötődés nélkül élvezem a társaságodat. Amit valóban élvezek, az nem te vagy; az a valami mindkettőnknél nagyobb. Valami, amit felfedeztem, egyfajta szimfónia, egyfajta zenekar, amely egy melódiát játszik a jelenlétedben. De amikor elmégy, a zenekar akkor sem áll le. Amikor valaki mással találkozom, a zenekar egy másik melódiát játszik, amely szintén csodálatos. És amikor egyedül vagyok, akkor is tovább játszik. Ez jelenti a felébredést.”(Anthony de Mello)

„Ha igazán szeretünk valakit, akkor nincs más választásunk, mint hinni, bízni és remélni, hogy szeretetünk viszonzásra talál. De tudnunk kell, erre nincs semmi garancia vagy biztosíték. Ha az ember addig halogatja, hogy szeressen, míg meg nem bizonyosodik róla, ugyanazt a szeretetet vissza is kapja-e, akkor örökké várhat. Ha szeretetébe bármiféle konkrét elvárás vegyül, előbb vagy utóbb csalódni fog, hiszen nem valószínű, hogy bárki is maradéktalanul ki tudja elégíteni minden igényét, még akkor sem, ha nagyon szereti őt.”(Leo Buscaglia)

„A barátság nem egy létrehozott kapcsolat, a barátság magától jön létre, mert jó minden elvárás és indok nélkül együtt létezni. Örömöt jelentetek egymásnak csak azért, mert vagytok. A barátság benned van, belőled fakad, nincs köze a másik cselekedeteihez: ha egy ember valóban a barátod, akkor is közel áll hozzád, ha nem kedves vagy igazságos veled, mert hát ott van a szívedben.”(A. J. Christian)

„A barátságban nincs elvárás, így hát nem is lehet csalódni: barátság az, amikor két lángnyelv együtt lángol, amikor két fáklya fénye összeadódik.”(A. J. Christian)

„Az elvárás mindig nyomasztó, de sosem fogsz megszabadulni tőle.”(Andrea Cremer)

„Nézd meg magadat ajándékozás közben. Hogy is mondtad? Érdek és elvárás nélkül adsz, nem vársz viszonzásul ajándékot, mert neked a másik öröme az öröm... igen, te valóban nem ajándékot vársz viszonzásul, hanem a másik ember örömét. S ez talán még rosszabb, mint ha egy vázát vagy nyakkendőt kérnél cserébe, mert azt az embert, akinek meglepetést szeretnél szerezni, belekergeted a hazugságba. Hiszen mi is történik? Odaadod a csomagot, és lesed, hogy mennyire örül az ajándékodnak. Még mondani is szoktad: "Nyisd már ki, hadd lássam az arcodat!" A szerencsétlennek azonnal görcsbe rándul a gyomra, és miközben a csomagot bontogatja, lehajtott arcán már a mosolyt gyakorolja, mert tudja, hogy meg kell felelnie az üzletnek: ajándékot adtál, amiért neki cserében örülnie kell. (...) Az örömszerzés csodáját tönkreteszed az öröm elvárásával.”(A. J. Christian)

„Az is irreális elvárás a megcsalt fél részéről, hogy a harmadik fél iránt érzett érzések azonnal váljanak köddé, és a hűtlenkedő ugyanúgy szeresse őt, mint korábban. A viszony befejezése nem jelenti azt, hogy egy csapásra megszűnnek a harmadik iránti érzések is. Az állandó partner ilyenkor tulajdonképpen attól fél, hogy soha nem fog tudni megbízni a másikban.”(Alfons Vansteenwegen)

„Az Elvárás Törvénye arra tanít bennünket, hogy amire összpontosítunk, az növekszik. A problémák elleni küzdelem csak erősíti őket, mert energiát ad nekik. Tehát a megoldásra kell a figyelmünket irányítani, nem a problémára.”(Dan Millman)

„Kérdezzük meg az emberektől, hogy mit akarnak az élettől. A válasz egyszerű. Boldogságot. Talán ez az elvárás, habár pont az, hogy boldogok akarunk lenni, tart távol attól, hogy azok legyünk. Talán minél többet próbálkozunk, és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel se ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk. Iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni akarunk. Míg végül be nem ugrik, hogy mindig is ott volt. Nem az álmainkban vagy a reményeinkben, hanem a tudásban, a kényelemben. Az ismertben.”(Grace klinika c. film)

„Minden morál, minden elvárás, minden szokás, minden illem és nevelés hamis, ha nem arra tanít meg, hogy a döntő pillanatokban hallgass a saját szívedre. A saját lelkiismereted hangjára. Senki másra, mert lehet, hogy aki jót akar, az sem tesz jót neked. Az utolsó időkben egyetlen mestered maradt: a saját szíved! Minden könyv, minden tanács és nevelés érvénytelen. Csakis a szíved súgja - ha meghallod még a hangját -, hogy mit tegyél.”(Müller Péter)