„Az egyik biztosító-társaság felmérése szerint a magyar lakosság 70 százaléka nettó 150 ezer forint feletti nyugdíjjal érezné biztosítva azt, hogy olyan nyugdíjas évei lesznek, mint szeretné. A biztosító májusban online, 300 fős reprezentatív felmérést végzett a 30-60 éves lakosság körében, hogy feltérképezze a megtakarításokkal, öngondoskodással és nyugdíjjal kapcsolatos véleményeket. A felmérés eredményei szerint a megkérdezettek 46 százalékának van valamilyen megtakarítása. A megtakarítók több mint fele – 54 százalékuk – előrelátóan már nyugdíjas éveire takarékoskodik (ez azt jelenti, hogy a magyarok negyede spórol a nyugdíjas éveire). A felmérés kitért arra is, hogy mekkora nettó nyugdíj mellett éreznék azt a megkérdezettek, hogy olyan nyugdíjas éveik lennének, amilyet elképzeltek maguknak. A válaszadók 70 százaléka nettó 150 ezer forint feletti nyugdíjjal érezné ezt, de ezen belül 37 százalékuk nettó 220 ezer forint feletti nyugdíjjal érezné magát biztonságban. A magasabb elvárt nyugdíj főként a budapestiekre és a felsőfokú végzettségűekre jellemző.” – szól a hír. Csak néhány kérdésem lenne:
· Mit értenek megtakarítások alatt? Talán azt a pár ezer forintot, ami megmarad, miután kifizetik a számláikat? Ugyanis az átlagemberek nemhogy félretenni nem tudnak, de még igazából az alapvető szükségleteik kielégítésére sem futja.
· A mában megkérdezett 30 éves mire eléri a nyugdíjkorhatárt valószínűleg vagy belerokkan a munkába, vagy alig-nyugdíjat kap (figyelembe véve, hogy vidéken többségük részére az egyetlen bevételi forrást az önkormányzatok által felkínált közhasznú munka jelenti, ami nem egyenlő a rendes munkaviszonnyal).
· A mennyiből lehet biztonságosan megélni kérdésköre ezernyi körülmény függvénye. Egy hajléktalanként kallódó számára már 30.000 Ft is kész vagyon, míg egy jómódhoz szokott ember – aki telve van különleges igényekkel – számára mindez csak aprópénz.
Nektek mi a véleményetek minderről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése