VILÁGGÁ MENTEM –állt az
asztalon hagyott gyűrt papírlapon ákombákom betűkkel a kijelentés - hatalmas
pánikot okozva a családban.
„Hogy tehette ezt? És főként miért? Hiszen annyira
jó fiú, jól tanul, sportol, segít, soha egy bántó szó el nem hangzik a
szájából; bármit elmondhat őszintén, rengeteg barátja van, mindent megteszünk
azért, hogy boldog legyen” – cikáztak az anya fejében a gondolatok.
„ Nem figyeltem
rá eléggé, mindig csak a munkámon járt az agyam, ahelyett, hogy vele
foglalkoztam volna. Hányszor könyörgött, hogy menjek el vele a meccsre!”-
csapott hatalmasat a levegőbe az apa.
„Tegnap leszidtam a trehánysága miatt.
Kár volt egy ottfelejtett cipőért akkora patáliát csapnom- szipogott a
nagymama.
„Kis majom! Ha azt hitted, hogy engedély nélkül bejöhetsz a szobámba
és turkálhatsz a holmijaim között- nagyot tévedtél. De ezért nem kellett volna
elszöknöd! Hol lehet most? Biztos fázik,
éhes.” – morfondírozott a nagylány - sírásra görbülő szájjal.
Ajtócsapódás
szakította félbe a gondolatmenetét.
- - Sziasztok! Megjöttem! Nagyon hideg van
kint, de gondoltam leseprem Erzsi néni előtt a havat, nehogy elcsússzon. –
tette le a kabátját a hidegtől kipirosodott arccal a kisfiú.
- - Drága kisfiam! Annyira aggódtunk érted!
– szorította magához szorosan az anyja.
- - Ilyen üzenetet hagyni! Nem szép dolog… -
lóbázta meg a papír fecnit az orra előtt az apja.
A kisfiú csodálkozva
nézett családjára.
- - Ja! Házi feladatként fogalmazást kellene
írni „Világgá mentem!” címmel, de semmi nem jutott az eszembe – hiszen Nekem mi
okom lenne rá?
-
…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése