Jó úton
járok? – gondolom Te is feltetted már egy párszor ezt a kérdést önmagadnak.
Talán igen, talán nem – helyzettől függ a válasz.
Mert nincs annál
félelmetesebb, mint amikor az élet sorra adja a pofonokat, sorra eléd gördíti
az akadályokat, de TE nem veszed a „jeleket” – csak újra meg újra azon
munkálkodsz, hogy megold a problémákat, elhárítsd a nehézségeket, s lényegében
arról szól az életed, hogy komplikációk sorozatát oldod meg (vagy éppenséggel
nem tudod megoldani) állandó stresszben égetve önmagad.
Hiába minden igyekezet
néha be kell ismernünk, vannak dolgok, amelyek soha nem lesznek elérhetőek a
számunkra, és az út, amin elindultunk nem a mienk…
Nem.
Ez nem kudarc.
Pusztán figyelmeztetés
a sorstól: ne várd meg, amíg teljesen belebetegszel a fene nagy igyekezetbe…
Kell
ez Neked?
Ugye nem?
Újabb akadály, újabb buktató, újabb probléma merül fel?
Ne
törd a fejed a megoldáson – egyszerűen keress egy másik utat, ahol könnyebb a
haladás, erősebb a motiváció, több a segítség.
És akár hiszed, akár nem – még
az is lehet, hogy ugyanoda vezet, mint a másik út…
Márpedig, ha elindulok egy úton, azon végig is megyek, mert az indulásra késztetés, azonos a sorsfeladattal. Számomra az út, maga a cél, és ha cél, akkor életstratégia is.Hiába vezet minden út Rómába, a sok közül, mindig csak egy igazi, és egy igazán jó út. Én így gondolom, és ha már gondolom. ekképpen teszem is a dolgom.
VálaszTörlés