Rohanás
az életünk…
Egyszerre ezer dolgot művelünk- uralkodni próbálva az elvárások
káoszán. Miért rohanunk?
Miért hajtjuk magunkat, miközben úgy érezzük, a
szakadék szélén táncolunk?
A pénzért?
Azért, hogy lépést tartva szintén rohanó
embertársainkkal magunkénak tudhassuk a technika legújabb vívmányait, vagy a
legmenőbb autót, nyaralást, ékszert, nyaralót… stb.?
Valóban ezek azok a
dolgok, amelyek számítanak?
Valóban érdemes a szakadék szélén táncolni
biztosítókötél nélkül?
Elég egy apró hiba – és garantált a zuhanás!
Mire
gondolok?
A rohanás előbb vagy utóbb ki fog billenteni az egyensúlyi állapotból
– testileg, lelkileg egyaránt. Ha képtelen vagy kezelni a stresszt –
megbetegszel… Ha beteg vagy, - igaz rohanni sem tudsz, de tevékenyen,
önfeledten részt venni sem a nagybetűs ÉLETBEN.
Ott csücsülsz majd megtörten,
meggyötörten, kétségek közt vergődve – egyedül…
Igen.
Egyedül…
Mert a fene nagy
rohanásban semmire, és senkire sem jutott időd. Lemorzsolódtak a barátaid,
ellenségekké váltak a munkatársaid, elfeledkeztél a tágabb családodról – a közvetlen
családtagjaid pedig rohannak tovább, hiszen a színvonalat tartani kell…
Igen.
Nézheted az okos tévédet, használhatod az „okos” berendezéseidet,
gyönyörködhetsz az autódban, az ékszereidben, - és elszenvedheted a rohanva szerzett
betegséged minden hátrányát és kínját.
Ne várd meg, míg így jársz!
Lassíts!
Állj meg! Nézz körbe! Vess számot!
Szánj időt azokra a dolgokra, amelyek
valójában fontosak!
Mindig legyen időd önmagadra, a szeretteidre, a családodra,
a barátaidra – arra, hogy élvezd az élet legapróbb örömeit is – mert azok ott
vannak az orrod előtt, és még fizetni sem kell értük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése