Kívülről erősnek
tűnsz, és határozottnak…
Mint aki a jég hátán is megélne, ha kell…
Magabiztosan
veszed az akadályokat, a problémákat sokkal inkább kihívásnak tekinted, semmint
nehézségeknek.
De ez csak a látszat – színjáték a külvilág felé…
Mert az
öntudatosság álarca mögött ott vagy TE – a félelmeiddel, a szorongásaiddal, az
aggodalmaskodásoddal – az elalvás előtti néma könnyezéseiddel.
Mert ott
–legbelül ugyanolyan gyenge vagy, mint bárki más: legszívesebben üvöltenél a
rémülettől: mi vár Rád, hogyan fogod megoldani, képes leszel e megfelelni, mit
gondolnak rólad, van e kiút, számíthatsz e másokra – ezernyi kétségbeesett kérdés
zakatol a fejedben, nem hagynak még aludni sem. Reggel aztán - a sokadik átvirrasztott
éjszaka után elgyötörten kelsz föl: fejedben a NINCS KEDVEM SEMMIHEZ, ELEGEM
VAN MINDENBŐL – gondolatával, kibotorkálsz a fürdőszobába, belenézel a tükörbe,
és …
És alig ismersz magadra…
Valóban ezt szeretnéd?
Valóban hagyod, hogy a
kétségeid eluralkodjanak fölötted, és az élet nehézségei téged is ledaráljanak?
Ha feladod, ha elindulsz a lejtőn lefelé – nehezebb lesz visszakapaszkodni!
Legyen elég az önsajnálatból!
Légy erős, határozott és magabiztos!
A gyengeség,
a bizonytalanság pedig csak ritka vendég legyen az életedben!
