Vannak
napok, amikor semmi sem sikerül…
Napok, amelyeket jobb lenne talán tétlenül
átaludni, s meg nem történtté tenni…
Bármibe fogsz – rosszul sül el, bármit
mondasz – akaratlanul is megbántasz másokat, miközben úgy érzed a saját szívedben
is forgatod a kést…
Dühös vagy, mérges az egész univerzumra, s a kedvezőtlen körülmények
hálójában vergődve arra gondolsz: Neked a legrosszabb a világon.
Állj meg egy
pillanatra!
Nézz körül!
Valóban így van?
Valóban a Te szenvedésed a legnagyobb?
A Te életed a legszerencsétlenebb?
Vagy csak az egoizmusod hisztériázik?
Gondolj azokra, akiknek tőled sokkal
kevesebbet nyújt az élet: gondolj az idegenek között nevelkedőkre, akiknek
hiába van családjuk, nem szeret senki; gondolj a kényszerűségből egyedül
élőkre, akik nap, mint nap magányosan térnek nyugovóra, az éhezőkre, az
alkoholistákra, a hajléktalanokra, a szerettüket nemrég elvesztőkre, a betegség
okozta fájdalomtól kínlódókra… Sorolhatnám.
Mindenki cipel kereszteket –
mindenkinek vannak gondjai.
De a Te problémád akkor lesz a legnagyobb, ha
képtelen vagy kezelni, s belemerülve az önsajnálat könnyektől áztatott
mocsarába hagyod, hogy a nehézségek megtörjék a hitedet.
Ne csüggedj!
Vannak
napok, amikor semmi sem sikerül…
Na és?
Holnap úgyis új nap virrad – tiszta lappal
nevetve kezdhetsz új életet, s minden, ami még ma kilátástalan - elmúlik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése