 |
| Gyilkos indulatok |
Lassan már nem szeretem nézni a híradásokat. Nincs olyan napja az évnek, hogy ne történne kishazánkban valami szörnyűség. És itt nem a felelőtlen sofőrök által okozott halálos balesetekre gondolok, hanem azokra az esetekre, amikor indulatból, féltékenységből, nyereségvágyból, vagy csak úgy a „hecc kedvéért” összevernek, megszurkálnak, megölnek valakit. Lehetetlen lenne felsorolni a közelmúlt ilyen jellegű történéseit, annyira elharapódzott az erőszak mindennapjainkban. Mi lesz így velünk? Hova jutunk, ha ennyire keveset ér az élet? Mi téríthetné észhez az emberek bizonyos hányadát: nem az számít, mit akarsz, vagy mit érzel –hanem az, hogy mihez van jogod a másikkal szemben. Mert a törvényeknek nincs visszatartó erejük – sőt! Aki leül, 2-5-10 évet alaposan kitanulja a „szakmát” a börtön falai között, és kiizmosodik, testben és lélekben megpáncélosodik. Aminek következtében – tisztelet a kivételnek – félelmetesebb lesz, mint valaha. Lassan már nem szeretem nézni a híradásokat. És lassan már az utcára sem merek kilépni félelem nélkül…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése