 |
| Ráncok |
Testápoló, szemránckrém, arckrém, hajfesték – reklámok hada zúdul ránk nap, mint nap a televízióból, a hatalmas óriásplakátokról, az üzletek kirakataiból. Állítólag csodaszerek, amelyek ripsz-ropsz eltüntetik azokat a fránya – és egyre csak mélyülő – ráncokat a szemünk sarkából, hidratálják és vitalizálják megviselt bőrünket, befedik őszülő tincseinket – azaz felveszik a harcot az öregedés egyre nyilvánvalóbb jelei ellen. Nézem a boldogságtól és elégedettségtől sugárzó arcokat, a gyönyörűen csillogó hajzuhatagokat, és az alig 30 éves modelleket, akik meggyőző tekintettel mosolyognak rám: „Használd, és Te is szép leszel!” Na persze a nők hiúságára mindig lehet számítani, és iparágakat építeni. Pedig a ráncokat nem kellene szégyellni: hisz az életed olyan részei, amelyekért keményen megdolgoztál: szerettél, sírtál, mosolyogtál, haragudtál, aggódtál – éltél. Nincs szebb egy ápolt - korának megfelelően öltözködő és viselkedő természetesen kinéző nőnél. És nincs szánalmasabb egy lila-hajú, méteres vakolat alól kipislogó miniszoknyás ötvenesnél. Vállaljuk a korunkat – boldogabbak lehetünk általa.
„A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye.”(Mark Twain)
„Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több, és te attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez semmit.”(Erich Maria Remarque)
„Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.”(Pam Brown)
„Addig vagy fiatal, amíg nem veszed túl komolyan magad.”(Vavyan Fable)
„Ne dühöngj, hogy megöregedtél, van, akinek ez sem sikerül.”(George Bernard Shaw)
„Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt.”(Jókai Mór)
„Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet teremtette. Harminc évesen olyan, amilyenre az élet formálta. De ötven évesen olyan, amilyet megérdemelsz.”(Coco Chanel)
„Teljesen mindegy, hogy hány évesek vagyunk, ha merünk belevágni új dolgokba, akkor a nyolcvanéves is érezheti magát húszévesnek. De a húszéves - vagy harminc -, aki nem mer új dolgokba belefogni, úgy fogja magát érezni, mint a százötven éves. Tehát azért vannak az öreg fiatalok, és vannak a fiatal és középkorú haldoklók, akik látszólag élnek, de valójában nem élnek.”(Csernus Imre)
„Az élet mindannyiunk jelmezét és maszkját felismerhetetlenül átvarázsolja. De ha valakit szeretsz, az alig változik a szemedben: eltelik hatvan-hetven év, és ugyanazt érzed a közelében. Ugyanazt a sugárzást, ugyanazt a szóval kifejezhetetlen érzést, hogy "ismerem!".”(Müller Péter)
„Amikor megöregszel, három dolog történik. Először is megkopik a memóriád, és a másik kettőre nem emlékszem.”(Norman Wisdom)
„Az esztendők összeráncolhatják a bőrt, de az életbe vetett hitről való lemondás a lelket ráncolja össze.”(Samuel Ullmann)
„Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a "később" már el is múlt.”(Francois Lelord)
„Az idő állítólag minden sebet begyógyít. Szép kis orvos, aki egyik kezével gyógyít, a másikkal pedig nap, mint nap közelebb viszi az embert a sírhoz.”(Hans Habe)
„Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.”(Albert Schweitzer)
„Jókedvűen, teli tüdőből, harsogó nevetéssel kell búcsúzni az ifjúságtól, mint aki megbízhatatlan útitárstól szabadul meg. Ezt kell mondani. (...) Nem is volt olyan jó ifjúnak lenni. Zavar volt, köd, vágyakozás, tájékozatlanság, hamis fogalmak, még sokkal hamisabb képzetek, vágy és félelem, hogy elmaradunk a nagy versenyben. S mikor karjaink között tartottunk valakit, mennyi félreértés! S a félelem, hogy elmulasztjuk a Másikat, aki igazibb! (...) Nem, az ifjúságtól sajnálkozás nélkül lehet búcsúzni. Lázállapot volt ez, megható és gyöngéd önkívület.”(Márai Sándor)
„Egy régi, elhagyatott háznál nincs szomorúbb látvány. (...) Mintha mindig csak a múlton merengene, és gyászolná a soha vissza nem térő napokat. (...) Üresen kong, és senki nem jár benne, csak a szél. (...) Talán holdsütötte éjszakákon mind visszajárnak... a múltbeli kisgyermekek, a rózsák és a dalok lelkei... és egy pillanatra az öreg ház is újra fiatalnak és boldognak álmodhatja magát.”(Lucy Maud Montgomery)
„A fiatalság megőrzése kizárólag lelki eszközökkel történik, amelyekkel meggátoljuk a lélek öregedését. Legfontosabb a megszabadulás a negatív érzésektől, indulatoktól és gondolatoktól. Hinni kell a boldogságban, a barátságban, a szerelemben, a gondviselésben, a jóban, a morális rendben és a jó birtoklásában.”(Popper Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése