UTAZÁS ANATÓMIÁBA 2.RÉSZ

AZ ANATÓMIA ÉS AZ ÉLETTAN VIZSGÁLÓ MÓDSZEREI

Amikor anatómiát tanulunk, az a célunk, hogy megismerjük az emberi test felépítését. Ehhez rendelkezésünkre állnak a következő  módszerek:

• preparálás – azaz késsel, és csipesszel való boncolás. Az anatómiai boncolás feltétele a boncolásra szánt tetem megfelelt konzerválása, amelyet általában 10%-os formalin érrendszerbe történő fecskendezésével érnek el.
• macerálás:- azaz áztatás, amelyet a csontok tanulmányozása során alkalmaznak. A macerálandó csontot először megtisztítják a lágyrészektől, majd hetekig langyos vízben áztatják, majd szárítás után benzinnel zsírtalanítják, és hidrogén-peroxiddal fehérítik.
• injekciós technika – a vérerek tanulmányozásra az erekbe festékkel színezett folyékony masszát fecskendeznek, amely ha elpárolog belőle az oldószer –megmerevedik, felveszi az ér alakját és jól preparálható
• korróziós technika- az erek részletesebb tanulmányozását teszi lehetővé, azáltal, hogy a vizsgálandó szervbe vezető érbe saválló masszát fecskendeznek, majd az így feltöltött szervet 10 %-os sósavoldatba helyezik. Ez a sav elpusztítja a szerv lágyrészeit, így csak az érhálózat marad épen
• Röntgensugarak alkalmazása biztosítja a csontok, és a különböző kontraszt-anyagokkal feltöltött szervek vizsgálatát
•  viaszból, gipszből készített modellek
•  szövettani vizsgálatok mikroszkóppal – metszeteket készítenek, és ezeket tanulmányozzák

Az élettan vizsgáló módszere: a kísérleti módszer, amelynek során jelenségeket figyelnek meg, vagy hoznak létre, és keresik a válaszokat az adott kérdésekre. 

A kísérletek fajtái:

• műtéti módszerek: erek lekötése, idegek átvágása, szervek eltávolítása)
•  izolált túlélő szervek és szövetszeletek vizsgálata
• gyógyszerkísérleti, vagy biokémiai módszerek (a szervezetbe különféle gyógyszereket juttatnak, majd vizsgálják ezek hatásait)
• fizikai módszerek (hő, röntgen, elektromosság)
•  szervek beültetése vagy átültetése