Rohamosan nő világszerte a nagyothallók, és hallássérültek száma, ami a zajjal terhelt mindennapjainkban nem is csoda. Van, aki a munkája miatt kénytelen állandó zajban élni, míg mások szántszándékkal tobzódnak a hangorkánban – discóba járnak, MP3 lejátszót hallgatnak naphosszat, autó hifit bömböltetnek. A zajártalmak következtében kialakuló nagyothallás általában évek alatt fejlődik ki, és nagymértékben befolyásolja a szenvedő alany életminőségét.
A nagyothallás típusai:
1. Vezetéses halláscsökkenés: oka a külső-, vagy a középfül megbetegedése – felgyülemlett fülzsír, baktériumok vagy vírusok okozta fertőzés, idegentest- daganat által okozott akadály következtében.
2. Idegi halláscsökkenés: amikor a nagyothallás oka lehet a belső fül, vagy a hallóideg megbetegedése, fejlődési rendellenesség, anyagcsere-betegségek.
3. Kevert típusú nagyothallás: Ebben az esetben a sérülés a közép- és a belső fülre is hat, így ez a hallásveszteség az előbb említett két típus kombinációja.
4. Központi vagy centrális nagyothallás: a hallás központja az agyban van – ebben az esetben hang eljut a fülbe, de azt nem tudja értelmezni – ezt nevezzük központi siketségnek
5. Veleszületett siketség
Kijelenthető, hogy a zaj az első számú "közellenség". A fültépő mindennapi hangoknak nem csak a hallásra, hanem az egész szervezetre nézve kellemetlen, káros hatásai vannak, sőt, kialakulhat miattuk magas vérnyomás, szabálytalan szívverés, gyomorégés, izomfeszülés, bélproblémák. A felnőttkori halláscsökkenés leggyakoribb oka a zajártalom – minden 85 decibelnél erősebb zaj károsító hatású, a kialakuló károsodás mértéke egyéni érzékenységtől függő. Idős korban az öregedés természetes velejárója bizonyos fokú halláscsökkenés – ennek oka a fülben található hártyák és csontocskák elmeszesedése. A halláscsökkenés általában könnyen felismerhető tünetekkel jár. Míg a vezetésese halláscsökkenés estében a hallásromlás mellett az azt okozó betegség tünetei is jelentkeznek (láz, hányinger, fájdalom), addig a veleszületett siketségre az hívhatja fel a szülők figyelmét, hogy a kicsi nem reagál a hangokra, zajokra. Amennyiben a nagyothallás oka valamilyen központi idegrendszeri tumor, akkor számos egyéb idegrendszeri tünet is kíséri a hallászavart, szédülés, járászavar, fejfájás, hányás. A nagyothalló ember eltéveszt vagy összekever szavakat és mondatokat, mert nem érti azokat (az alacsony frekvenciájú hangokat (elektromos háztartatási készülékek, közlekedés stb.) hangosabban hallja, míg a magas frekvenciájú hangokat nem tudja értelmezni.).
Megelőzésre csak a zajártalom által kiváltott nagyothallás esetén van lehetőségünk. Fontos, hogy azok, akik zajártalomnak vannak kitéve munkakörülményeikből adódóan, munka közben viseljenek megfelelő védőfelszerelést. Káros hatása van a fülhallgatón keresztül hallgatott hangos zenének is (walkman, discman, MP3 lejátszók), ezek használatát ajánlatos elkerülni. Érdemes úgynevezett „csendkúrát” tartani minden nap,- azaz olyan időszakokat beiktatni, amikor a lehető legkevesebb zaj vesz körül bennünket.
A nagyothallás gyógyítása sokrétű orvosi feladat: a gyógyszeres terápián át, a műtéti megoldáson keresztül, a hallókészülékek használatáig számos lehetőség kínálkozik az érintettek számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése