 |
| Agresszió |
Hömpölygő autóáradat a reggeli csúcsforgalomban. A morajló benzingőzös város szürkeségébe sűrűn hasít éles dudaszó, káromkodás, szitkozódás, családi le-, és felmenők emlegetése, ökölrázás, és tarka szidalom – a „gyorsan” haladni akarók alázzák így le az előttük tétovázókat. Ez csak egy „ártalmatlan” nüánsz a hétköznapok agresszív megnyilvánulásai közül – és semmi azokhoz a tettlegességig fajuló vitákhoz, öldöklő gyűlölethez képest, ami mára már mindennapossá vált. Este félve ülök le a TV elé – vajon milyen borzalom történt megint az országban – világban. Az emberi agresszió félelmetes méreteket öltött: nincs kompromisszum, kihalt a türelem az emberekből – a nyugalom ismeretlen – az empátiáról pedig még csak hallani sem hallottak egyesek. Vadidegenek esnek egymásnak egy félreérthető pillantás miatt, nőket ölnek meg csak azért, mert ki szeretnének lépni egy kellemetlenné vált kapcsolatból, fényes nappal bankot-postát rabolnak… Mi lesz így velünk? Meddig fajulhat ez a kontrolálatlan agresszió – miképp védekezhetünk ellene? Nem szabad áldozattá válnunk, de elitélendő, ha mi magunk is agresszívvé válunk? Ezekre a kérdésekre válaszolnak a következő idézetek:
„Bármi, ami lényedben nem tetszik (agresszió, gyávaság, lustaság, félelem stb.) s meg akarod változtatni, csakis így lehetséges: sok munkával. Aszkézissel. Rendszeres gyakorlattal. (...) Ahhoz, hogy mindezt megvalósítsd, vagy más szóval, a tiéd legyen, hogy te legyél az - sok munka szükséges. (...) Csak az lesz a miénk, amiért áldozatot hozunk.”(Müller Péter)
„Az embernek egy olyan módszerrel kell felülemelkednie minden emberi konfliktuson, amely elutasítja a bosszút, az agressziót és a megtorlást. Ennek a módszernek az alapja a szeretet.”(Martin Luther King)
„Meg kell tanulni elviselni és feldolgozni bizonyos mennyiségű stresszt és agressziót, mert a felnőttéletben ez (...) az a képesség, ami megvéd és a konstruktív megoldásokat biztosítja.”(Tari Annamária)
„Az agresszió arra irányul, ahonnan nem várható ellencsapás.”(Irvine Welsh)
„A legtöbb agressziót a tehetetlenség szüli. A pofozkodó szülő a maga módján tényleg tehetetlen. De akkor miért nem kér segítséget a tehetetlensége ellen?”(Joshi Bharat)
„Rosszul teszed, ha megsértődsz, amikor megtudod, hogy a hátad mögött becsmérelnek. Ha negatívan fogadsz bármi effélét, te magad rombolod le a lelki békédet. Az ember maga felel magáért, a fájdalmaiért. A sértéseket úgy kell tudomásul venni, mint a szellőt, amely elleng mögöttünk. Másképpen szólva, félre kell söpörni az emberek durvaságait. Hogy érzünk-e fájdalmat, szenvedést bizonyos helyzetekben, ez leginkább attól függ, miképpen viszonyulunk az adott körülményekhez. Sokat számít, hogy nem vagyunk-e túl érzékenyek, nem vesszük-e túl komolyan a dolgokat.”(Tendzin Gjaco)
„A nyájas szavaktól félj, madárkám, ne a durváktól. A nyájas szavak becsapnak, meggyengítik az ember életrevalóságát, a durva szavak viszont, még ha túlzásba mennek is, megedzik. A nyájas szavak után veszedelmes dolog az utcára lépni: a legapróbb durvaság rémületbe ejt, a durvaság után viszont a nyájas szavaktól se kell félni: már nem tudnak becsapni. „(Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko)
„Míg ez a gondolat éltet, nem tehet engem durvává és gonosszá mások durvasága és gonoszsága.
- Egy hercegnő mindig, minden körülmények között jól nevelt és udvarias - mondogatom magamnak.”(Frances Hodgson Burnett)
„Noha az értelemre hivatkozunk, az őrület bábozik velünk. A durvaság, amellyel együtt élünk, oly markáns, hogy mellette észrevétlenné törpül minden, ami szelíd, ami a buta szabad szemmel nem látható szép.”(Vavyan Fable)
„A gyűlölet sohasem önmagáért van, nem öncélú, a gyűlölet termőföld, sok minden megterem azon, bosszúállás, hazugság, képmutatás, kegyetlenség, durvaság.”(Berkesi András)
„A lovak képezhetők megfelelő kommunikációval, megértéssel és pszichológiával; szemben félelemkeltéssel, megalázással, mechanizálással és durvasággal!”(Pat Parelli)
Ezt a kérdést tette föl magának Parmenidész Krisztus előtt a hatodik században. Úgy látta, hogy az egész világ ellentétpárokra van felosztva: fény-sötétség, finomság-durvaság, meleg-hideg, lét-nemlét. Az ellentétpár egyik pólusát pozitívnak tartotta (fény, meleg, finomság, lét), a másikat negatívnak. Az efféle negatív és pozitív pólusra való felosztást gyerekjátéknak vélhetnénk. Egyetlen eset kivételével: melyik a pozitív, a nehéz vagy a könnyű? (...) Csak egy dolog biztos: a nehéz-könnyű ellentét a legtitokzatosabb és legsokértelműbb az összes ellentét közül.”(Milan Kundera)
„Tudta, hogy bizonyos társadalmi osztályok évszázadokon át mindig egyformák. De azt is tudta, hogy mik a lázas korhadás és a dekadencia jelei. Langyos érzékiség; kitenyésztett és megóvott gyengeség; tehetetlen gúny; okosság cél nélkül; önmagáért való elmésség; kifáradt vér, mely kis kalandokban, kicsinyes kapzsiságban, csiszolt durvaságban, felületes kultúrában és lomha unalomban tesped tovább. Az uralkodó osztály. Annyi bizonyos, hogy ezek nem mentik meg, nem váltják meg a világot.”(Erich Maria Remarque)
„A szőlőtermelés és a sajtolás művészete emelte ki az emberiséget a durvaság állapotából, s vezette a civilizációhoz, és még ma is civilizáltabbaknak számítanak, vagy legalábbis számítják magukat a szőlőtermelő népek, mint a bortalanok, például a kimmeriaiak, ami igazán figyelemre méltó. Mert azt jelenti, hogy a civilizáció nem értelem és szépen tagolt józanság kérdése, hanem ellenkezőleg, a lelkesedéshez van köze, a mámorhoz és az üdített érzéshez”(Thomas Mann)
„Lehet, hogy minden agresszió legmélyebb értelme a kéj.”(Márai Sándor)
„Az agresszió biológiai örökségünk eltávolíthatatlan része.”(Csányi Vilmos)
„A tanítás-nevelés nem gyurma-játék; vétkes naivitás vagy bűnös agresszió azt képzelni, azt tudom kihozni a gondjaimra bízott fiatalból, amit csak akarok, vagy amit én akarok, önkényesen.”(Jókai Anna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése