 |
| Vigyázzunk a tolvajokkal! |
Lelki szemeim előtt látom, amint lesben áll. Egy méretes bokor mellett kezeit zsebre dugva rezzenéstelen arccal figyel, kémlel, les, fürkész, vizslat, szimatol. Agya, mint a szivacs: issza magába az információkat. Mivel érkeztek, hányan voltak, merre mentek, miket mondtak, - minden mozdulatukat eszébe véste. Majd ugyanezt tette a soron következővel is. Aztán, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga – támadásba lendül: észrevétlenül zárakat-szélvédőket tör, s villámsebesen emeli ki a GPS-t, a hátsó ülésen hagyott táskát, bőröndöt, kabátot, gyerekülést. Vagy sötétedésig várva bennfelejti magát a területen – és visz mindent, ami mozdítható: mécsest, koszorút, csokrokat, - hogy másnap szemrebbenés nélkül a bejáró közelében szegény koldusnak öltözve,, mások szánalmára építve újra eladja gyanútlan áldozatainak. Gátlástalan tolvajok, pitiáner bűnözők portyáznak – s visznek mindent, becsapnak mindenkit, kihasználva mások dermedt fájdalmát, mélabús emlékezését, a szeretett személy utáni mérhetetlen vágyakozását. Ma már semmi sem szent: még a temető és a halottak napja sem. Vajon az ők miképp számolnak el a lelkiismeretükkel? Bár költői a kérdés – hiszen egy olyan embernek, akinek nincs lelke – nem lehet lelkiismerete sem…
Vigyázzunk és figyeljünk mindannyian értékeinkre, és egymásra – halottak napján is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése