Mi –
emberek – szinte már művészetté fejlesztettük a halogatást.
Ezer és egy okot
képesek vagyunk felsorakoztatni annak érdekében, hogy a körmünkre égő feladatok
megoldását a lehető legtávolabbi időpontra toljuk ki.
Most nincs rá időm, most
síkos az út, most vendégeim lesznek, most nem enged el a főnök, most a gyerek
ügye fontosabb, most…
Pedig valójában mi is az igazság?
Az, hogy most
egyszerűbb halogatni, mint a megoldhatatlannak tűnő problémával foglalkozni.
Pedig úgyis MEG KELL oldani…
Húzhatjuk-halaszthatjuk – de úgyis megvár.
Fel sem
fogjuk, hogy, amennyi erővel a kifogásokat keresgéljük, annyi erővel már túl is
léphetnénk az egészen.
Nem szoronganánk, nem festenénk lelki szemeink elé újabb
és újabb rémtörténeteket, zaklatottságunkkal nem mennénk a környezetünk idegeire
– hanem végre fellégezhetnénk.
Győzd le a félelmeidet, dobd ki a kifogásaidat,
ne keresd tovább a kiskapukat, tedd félre a kibúvókat – nézz szembe a
valósággal, és használj ki minden pillanatot arra, hogy félelmek nélkül élj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése