 |
| DÍCSÉRET |
- Nem tudom elhinni, hogy már megint milyen ügyetlen vagy. Míg más kisfiú segít az anyjának – addig veled csak a baj van. Szégyelld magad, és kotródj azonnal a pénztárhoz, te szerencsétlen! - lökte meg dühösen 8 év körüli kisfiát egy nő a bevásárlóközpontban, miközben megpróbálta felszedegetni a földről a szanaszét gurult narancsokat.
- De a zakli volt a hibás, mert szétszakadt – hüppögte a fiúcska paprikavörösen, de látva anyja villámló tekintetét jobbnak látta távolabb menni.
Mindennapos közjáték rohanó világunkban: ideges, fáradt szülők, dekoncentrált, túlterhelt gyerekek, viták és csetepaték. Ritka a kedves mosoly, a biztató tekintet, egy jó szó, egy dicséret. Tudom: a narancs szétszórása nem érdemel dicséretet, de egy ilyen pitiáner- eset miatt igazán kár volt többek szeme láttára lealázni a gyereket. Az asszony minden szava sebeket ejtett a gyerek lelkén, és meghatározzák a vásárláshoz, és az élethez való negatív viszonyát. És ez nem lenne szabad, hogy megtörténjen.
„Ha megdicsérsz valakit, attól te is boldogabbá válsz. A dicséret a pozitív dolgokra összpontosít, és amikor pozitív dolgokra gondolsz, az élet szebbnek tűnik.”(Andrew Matthews)
„A legjobb, legbarátibb, legközvetlenebb kapcsolatokban is szükség van a hízelgésre és a dicséretre, amint a keréknek szüksége van a kocsikenőcsre, hogy jól forogjon.”(Lev Tolsztoj)
„Az őszinte dicséretnek mágikus hatalma van. Ha azt akarod, hogy a másik fejlődjék, dicsérd őszintén. Ez mindig lehetséges. Vizsgáld a másikat, lásd meg tehetségét, képességeit, világíts rá azokra.”(Michel Quoist)
„Aki magát ócsárolja, ne várjon másoktól dicséretet.” (közmondás)
„Vágysz megértésre? Próbálj megérteni másokat! Vágysz dicséretre? Dicsérj meg másokat (...)! Vágysz kedvességre? Légy kedves!”(Böjte Csaba)
„Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha.”(Márai Sándor)
„Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe. Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit. Emlékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat. A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel, húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket.”(Andrew Matthews)
„Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe: egy jó szót szólni, egy beteget fölvidítani, óvatosan csukni be az ajtót, apróságoknak örülni, mindenért hálásnak lenni, jó tanácsot adni, egy levél megírásával örömet szerezni, jogos panaszt nem melegíteni fel újra, nem tenni szóvá, amit a másik hibázik, a levert hangulatot nem venni komolyan, nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt, megtalálni a dicsérő, elismerő szót a jóra, megtalálni az együtt érző szót a megalázottaknak, találni egy tréfás szót a gyerekeknek, elismerni az elkövetett helytelenséget, örülni a holnapi napnak, bizonyos dolgokra aludni egyet, mindenre rászánni a kellő időt és gondot, és mindenben, de mindenben szeretettel lenni.”(Hetényi Varga Károly)
„Az embereknek bátorításra van szükségük. Az megduplázza természetes ellenálló képességüket... Ahelyett, hogy örökké szemükre vetnénk hibáikat, dicsérjük erényeiket.”(Eleanor Hodgman Porter)
„A dicséret olyan, mint a cukor: segít lenyelni a keserű pirulákat.”(Andrew Matthews)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése