1. Naná, hogy megéri!
Tikkasztó volt a hőség. Mintha azonnal megolvadni készült volna minden: aszfalt, autó, beton, üveg, emberi test... Állt a buszváróban, és megpróbált az előtte álló feladatokra koncentrálni: bevásárlás, szülői értekezlet, gyógyszer a kicsinek, telefonálni a kollégista nagylánynak, elkészíteni a vacsorát, kivasalni a férje ingeit, felkészülni a másnapi előadására... Megfájdult a feje. Nem a hőség miatt, - a perzselő napsugarakat egyébként is eltakarta egy jókora fekete felhő -hanem a tennivalók fenyegető halmaza rémítette meg. "Kellett ez Neked?" "Én megmondtam, hogy nem fogod bírni!" - csengtek a fülébe barátnője szavai, aki az önállóságával, a függetlenségével kérkedett folyamatosan. Belenyúlt a táskájába egy zsebkendőért. Egy fehér összehajtott papircetli akadt a kezébe. " Ne felejts el pihenni sem! Csók: Ádám" Elmosolyodott. Az sem zavarta, hogy a hirtelen támadő zivatar óriási esőcseppjei teljesen eláztatták. Állt a zuhogó esőben, és hangosan kacagni kezdett. "Naná, hogy megéri" - dünnyögte maga elé, majd boldogan szállt fel a buszra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése