2.Kívánságműsor
Az idős asszonyon látszott egyre jobban zavarja kéretlen kísérője. Szinte már menekült előle, de az - követte mint az árnyéka.
- Hiába beszélek neked? Nem vagy képes megérteni? Nekem sincs...- mondogatta újra, meg újra, de a fiatal nő levakarhatatlanul ment utána.
Elkísérte a postára, a kisállatkereskedésbe, és fojtott hangon győzködte :
- Tudom, hogy van pénze... Eddig is mindig megszánt... Most miért ilyen makacs? Mit adok a kicsiknek estére enni... Hisz eddig is mindig megadtam...
- Kivéve azt a 30-at,amivel már 2 éve tartozol... - sóhajtott fel az idős nő bosszúsan, miközben igyekezett minél mélyebbre elrejteni a pénztárcáját a kosarában.
- Tudom... De meg fogom adni... Csak még most az egyszer segítsen ki bennünket....
- Rendben...Megveszem én a vacsorára valót... Kenyér, tej, felvágott...Lesz mit ennetek... - indult a bolt bejárata felé csak végre szabadulhasson a kéregetőtől.
- Mi?!? Azt hiszi, hogy az ÉN gyerekeim megeszik azt a savickát? Adja ide a pénzt, és én majd megveszem nekik ami kell: valódi kolbászt, hurkát a hentestől; házi sajtot, túrót a Béla bácsitól....ja és Áronkámnak a születésnapjára tortát a cukrászdából...- háborodott fel a fiatal nő hangosan.
- Mennyi kell?
- 5000 forint....
-?!?
- Most min csodálkozik: a minőséget meg kell fizetni...
Kaján vigyorral a képén zsebregyűrte a pénzt.
- Örök hála Magdi néni... Tizedike után jelentkezem.... - intett búcsút az idős asszonynak, majd gyors léptekkel elviharzott.
- De... De Erzsike! A húsbolt a másik irányban van....- nézett utána Magdi néne, majd amikor látta,hogy a fiatal nő a dohányboltba tér be fejcsóválva dünnyögte maga elé: "Méghogy a minőséget meg kell fizetni... - nemigen lesz hurka,kolbász a vacsoraasztalotokon..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése