2015. június 21., vasárnap

HÉTINDÍTÓ GONDOLATOK


Mindenki fél az ismeretlentől. Attól, hogy az, amibe belekezd – kudarcba fullad. Sokan félnek a visszautasítástól – attól, hogy újra meg újra nemleges választ fognak kapni a kérdéseikre. 
Ezért inkább halogatnak, lemondanak, bele sem kezdenek… Inkább élnek úgy, hogy sóvárognak az álmaik beteljesedése után, de a sikertelenségtől való félelmükben „biztonsági” üzemmódba kapcsolnak. 

És várnak…

 Várnak arra, hogy hátha a nagy betűs ÉLET tálcán kínálja majd a sült galambot… 
Várnak heteket, hónapokat, éveket – megkeseredve, átkozva a sorsot, a körülményeket, az embertársakat, mindent és mindenkit okolva a boldogtalanságukért, és megöregedve a „Nekem csak ennyi jutott!” –szívszorongató érzésével. 

De valóban így kell ennek lennie? 
Valóban bele kellene ebbe törődni?
 NEM! 
Hova jutna a világ, ha az eleséseket nem követné felállás? 
Ha a csalódásokat – öröm? Ha a kudarcokat – siker? 
Igen. 
Néha nehéz lenyelni a „békát” – és elviselni az elutasítást, eltűrni a sors-pofonokat. 
DE. 
De annál lelkesebben kell küzdeni – és megmutatni: igenis képes vagyok arra, hogy elérjem a céljaimat! Megmutatni azoknak, akik kételkedtek, de legfőképp azoknak, akik támogattak - bármi lehetséges, csak akarni kell!

„Ne féljünk a kínálkozó kalandoktól, a szerelmektől, az utazásoktól, a változásoktól, a vereségektől, a kudarcoktól, ne akarjunk mindig jól járni! Aki nem viseli el, hogy néha behúznak neki egyet, sőt uramfia, még ki is ütik, az nem lehet bokszoló, nem mehet be a ringbe.”

Popper Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...