Úgysem sikerül!
Úgysem
válhat valóra!
Úgyis elutasítanak!
Úgysincs esélyem!
Ismerős mondatok ugye?
Milyen gyakran hangzanak el tőled?
Havonta?
Hetente?
Netán naponta?
Minél
gyakrabban – annál nagyobb a baj.
Nagy a baj, mert ha állandóan sötéten látod a
dolgokat – akkor annyi negatív energiát szabadítasz rá önmagadra, hogy képtelen
leszel jól teljesíteni. Honnan jönnek ezek a negatív gondolatok?
Miért látjuk
feketében a jövőnket?
- Ezt láttuk gyermekkorunkban. Így viselkedtek a nagyszüleink, szüleink, - ezt a viselkedésmintát tanultuk, azt hisszük, ez a normális.
- Az életünk során olyan sok problémával és viszontagsággal kellett szembenéznünk, hogy teljesen elveszítettük a hitünket. Úgy érezzük az a sorsunk, hogy velünk csak rossz történhet.
- Büntetni szeretnénk azokat, akik nem az elvárásainknak megfelelően viszonyulnak hozzánk.
- Sajnálatot szeretnénk kiváltani másokból.
- Szeretünk látványosan szenvedni. Elmerülhetünk az önsajnálat langymelegében, siránkozhatunk nekünk milyen rossz, milyen nehéz, milyen borzasztó.
- Nem értékeljük túl sokra önmagunkat – nem hiszünk a képességeinkben, az adottságainkban, önmagunkban.
- Szorongunk, aggodalmaskodunk mindenen – előre levetítjük a várható történéseket –és mindig rossz befejezést vizionálunk.
Negatív
hozzáállásunkkal azonban csak egyre rosszabbá válik az életünk: bele sem
kezdünk semmibe (úgysem sikerülhet), elutasítjuk mások segítő közeledését (biztos
valami hátsó szándéka van), s boldogtalanul szorongva, félve, aggódva élünk.
De ennek valóban így
kell lennie?
Nem.
Mi a megoldás?
Meg kell változtatnunk
az életszemléletünket!
El
kell felejteni a negatív gondolatokat – s törekedni arra, hogy a valóságot a
maga realitásában lássuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése