- - Majd írj rám, ha tudod az időpontot! –
köszön el tőlem az ismerősöm, és elviharzik a munkahelyére –ügyintéző egy magáncégnél.
Kifejezetten idegesít,
ha SMS-t kell írnom, de legyen: délután belevetem magam a betűk rengetegébe.
„Szia. Szombat, 10 óra,
művelődési ház nagyterme” – bepötyögöm, elküldöm.
Két perc múlva érkezik
a válasz:
„OK. Este tíz ?”
„Viccelsz? Egy
kiállítás megnyitója mióta van este?” – elküldöm.
Újabb két perc – újabb válasz:
Újabb két perc – újabb válasz:
„Azt hittem ez egy
különlegesen különleges kiállítás lesz.”
Az ujjaim is
begörcsölnek, mire válaszolok:
„Különleges lesz, de
délelőtt. Kérlek most légy pontos. Szia.”
Megkönnyebbülten
felsóhajtok: SMS-ezés letudva.
Öt perc múlva megint
csipog a mobilom.
„SOS. Véletlenül
kitöröltem az üzeneteidet – mit mondtál hol is lesz?”
Istenem! Most már elég
– felcsörgöm, megbeszéljük.
- - Jobb lett volna, ha egyből felhívlak.
Nem került volna 400 forintunkba, és 30 percünkbe.
Elköszönünk. Tíz perc
múlva újabb csipogás jelzi, valami nem lehet egészen rendben nála.
„ Nem gond. Ráérek.
Legalább azt hiszi a főnök, hogy az ügyfelekkel egyeztetek”
No comment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése