Vársz.
Türelmesen, vagy éppenséggel
türelmetlenül.
Lehet, hogy már évek óta…
Várod a pillanatot…
Igen.
Azt a
bizonyos legalkalmasabbat.
Amikor végre minden megvalósulhat, amiről ábrándozni
is alig mertél. Furcsa lebegésben éled a mindennapjaidat – gépiesen teszed a
dolgod, csaknem beteggé tesz a monotonitás – ennek ellenére taposod a mókuskereket,
amiben élsz - mert minden sejtedben úgy érzed, hogy jönni fog…
Ki kell, hogy ábrándítsalak !
AZ a várva
várt pillanat SOHA nem fog elérkezni…
Magától legalábbis biztosan nem.
Hiába
vágysz rá, hiába vársz rá – ha nem teszel érte, akkor mitől várod, hogy bármi
is megváltozzon?
Senki nem fog helyetted cselekedni, senki nem fog helyetted
kimoccanni a holtpontról…
Egyes-egyedül csak TE magad vagy képes arra, hogy
elérd az álmaidat.
Nem.
Nem a fotelben ülve.
Nem.
Nem a visszautasítástól
szorongva.
NEKED kell eldöntened mit akarsz! NEKED kell újrakezdened az
életedet – lelkesen, magabiztosan, örömmel.
Az első lépés a legnehezebb…
A
többi – az majd megy magától!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése