Vajon milyen lehetett a Karácsonyuk? Díszítettek fát? Vettek ajándékokat egymásnak? Le tudtak ülni a szépen megterített ünnepi asztal mellé, és a finomságok között válogatva elmélkedtek az életükről? Hogyan készültek az újévre? Mertek évet értékelni, és tervezni az eljövendőt? Gyanítom nem. Hiszen december elején a gyerekek elvesztették az édesanyjukat, az apa a szerető feleségét – és mindezt szenzációéhes rádiósok miatt, akik másnak adva ki magukat információkat csaltak ki a gyanútlan és megilletődött nővérkéből. A nővérből, aki hosszú évek óta tisztességgel végezte embert próbáló feladatait, a nővérből, aki a királyi család megbocsájtó és intelligens hozzáállása ellenére sem volt képes megbocsájtani önmagának: és öngyilkos lett. Őt már nem hozza vissza semmi és senki, sem a kérdéses rádióműsor felfüggesztése, sem a műsorvezetők teátrális és könnyáztatta bocsánatkérése, sem a rádióállomás által kárpótlásként felajánlott pénz. „Viccnek szántuk” –nyilatkozták a rádiósok. Csak azt nem értem, akkor miért nem szakították félbe a hívást, miért hagyták, hogy nyilvánosságra kerüljön a beszélgetés? Vagyis értem: a szenzáció-éhség, az elvakult szenzáció-hajhászás miatt. Csak a baj az, hogy a szenzációnak most is ára volt – nem is akármilyen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése