- - Sajnálom, de csak így tudok érvényesülni…-
szabadkozott Laci, amikor felvette az utolsó utazótáskát is az ágyáról.
- - Biztos vagy abban, amit csinálsz?
Valóban olyan jó dolgod lesz ott, mint ahogy ígérték? Dolgoztatnak majd
éjjel-nappal, kihasználnak, kizsigerelnek… Gondold át még egyszer… Túl szép,
hogy igaz legyen… Hidd el, hogy becsapnak!- érvelt az anyja.
- - Sokan dolgoznak ott – eddig még senki
sem panaszkodott – és egyébként is: már befizettem a közvetítői díjat – nem hagyhatom
veszni azt a 200000 forintot…
- - Ne tedd ezt… Nem mehetsz el pont most…
Ki fog segíteni nekem? Hiszen tudod mennyi törődést igényel apád…- próbálkozott
másként az asszony.
- - Én nem tehetek arról, hogy részegen
összetörte magát… Nem halálos beteg… Majd megerősödik… - lépett az ajtóhoz a
fiú, majd hirtelen visszalépett az anyjához, hogy megölelje.
- - Szia! Vigyázz magadra anyu! Szeretlek…- suttogta
elhaló hangon, majd elviharzott.
Az
anyja sokáig nézett utána. Összeszoruló szívvel gondolt arra, vajon mi vár a
fiára. Lehet, hogy fejjel megy a falnak – de engednie kell. Engednie kell, hogy
kipróbálja magát, hogy megvívja a saját harcait, mert tudta: csak a bátor
emberek képesek megvalósítani önmagukat. Mert aki gyáva – az részegen összetöri
magát, aki gyáva kénytelen leélni az életét egy olyan kapcsolatban, ami méltatlanul
megalázó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése