Május vége van...
Hihetetlen sebességgel száguld az idő - napra, nap - s mi észre sem vesszük mindezt, hiszen a fene nagy rohanásban jóformán a munkán kívül nincs időnk semmire.
Mikor álltál meg csak úgy egy útszéli erdő mellett azért, hogy nagyokat szippants a friss erdő-illatból? Mikor ültetek le a pároddal, a gyerekeiddel beszélgetni anélkül, hogy a gondolataid ne a következő teendőn jártak volna? Mikor látogattad meg a szüleidet, testvéreidet, barátaidat minden különösebb apropó nélkül " csak úgy" alapon?
NINCS RÁ IDŐM - kiáltassz most fel már-már dühödten, miközben a pokolba kívánsz a lehetetlen kérdéseimmel együtt...
Nos, kedves barátom - ne dühöngj, ne legyints, ne méltatlankodj!
GONDOLKOZZ! És legalább önmagadnak válaszolj őszintén!
Boldog vagy?
Elégedetten hajtod álomra a fejed?
Biztonságban érzed magad?
Számíthanál másokra, ha bajba kerülnél?
Ha már csak egy kérdésre is nemmel kellett válaszolnod - tudd: GOND van!
Gond van, hiszen képtelen vagy kiszállni a mókuskerékből - és a külsőségek megteremtéséért hajszolod magad, és mondassz le arról, hogy ÉLJ.
Lemondassz a családi békéről, lemondassz a az élet apró örömeiről - hisz már észre sem veszed azokat - lemondassz a boldogságról...
Ér ez ennyit?
Május vége van...
Kérlek vedd Te is kezedbe az irányítást, és használd ki a rohanó időt arra, hogy megteremtsd a hétköznapokban is a boldogságot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése