 |
| KÁOSZ |
Sokat utazom –és sok furcsaságot látok. Többek között embertársaim nyomait az út menetén. Kész kalandregény bontakozik ki egy-egy utam során az út mentén szétdobált dolgokat lajstromozva. Van, aki ásványvizet fogyaszt – a drágábbik fajta buborékmenteset, de van, akinek mindegy csak iható legyen. Van, aki az egészséges életmód híveként cukormentes üdítőitalt önt magába, míg sokan válogatás nélkül tömhetik magukba a chipseket, csokikat, kekszeket, piskótacsodákat. Legalábbis a kiürült és nemes egyszerűséggel az autók ablakán kidobott színes – és évtizedek múlva is strapabíró – csomagolóanyagok erre utalnak. De van itt más is - nem csak az étkezési kultúránkat oly hűen fémjelző nyomok tarkítják az üde zöld bokrok alját. Van még megunt kinyúlt pulóver, fél pár zokni, kiürült – valószínűleg – vegyszeres kanna, széttört WC- kagyló, építési törmelék, befőttesüveg befőttel – sorolhatnám mi minden, kész kiállításnyi mementó arról hogyan élünk. Valljuk be: kissé esztelenül – hiszen nem kevés pénzt fizetünk azért, hogy hetente elszállítsák a háztartásunkban felgyülemlett szemetet – és azért, hogy az utak mentén is viszonylagos tisztaság uralkodjon. Nem értem miért olyan nehéz megvárni a percet, amikor az ember hazaér – és egyetlen mozdulattal a kukába dobhatja az útközben keletkezett szemetét? Sokat utazom – sok furcsaságot látok… Nyomait a nemtörődömségnek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése